Ilyen ez a 2020! Szeptember 20-án repültünk volna ismét Japánba, hogy tovább tanulhassuk az ottani ételkészítést, de a COVID - mint oly' sok ember utazási terveinél - rendesen közbeszólt. Így nem maradt más hátra, mint a tavaly kint megszerzett tudást, tapasztalatot és tanulást itthon gyakoroljuk és fejlesszük.
A gyoza olyan Japánban, mint itthon a töltött káposzta, azaz ahány ház annyi szokás. Van, ahol vékonyabbra készítik, és van, ahol vastagabbra. Van, aki bő olajban süti, van, aki gőzöli. És van, aki pirítja és utána párolja. Mi a sült-főtt változatot szeretjük a legjobban (jól megpirítva, hogy valóban ropogós kérge legyen), így ezt fogjuk most leírni. Ez a recept egyszerűen elkjészíthető, és nagyon finom, harmónikus ízvilágú. Tartsatok velünk most is!

Sült-főtt gyoza mártogatósokkal

Hozzávalók:
24 db gyozalap (ha nem akarunk pepecselni az elkészítésével) a japán tészták készítésének külön technikája van, aki szeretné szívesen megírjuk hogyan kell csinálni. Ha kell beszerzési cím a korongokra jelezzetek, itthon több helyről is rendelhető.

(A töltelékek variációja gyakrolatilag végtelen)
Töltelék:
10 dkg aprított garnéla
10 dkg darált sertéshús (lapocka)
0,5 dl sake
4 evőkanál finomra vágott káposzta
2 evőkanál sötét szójaszósz
2 evőkanál aprított metélőhagyma
1 evőkanál cukor
1/2 evőkanál reszelt gyömbér
1/2 evőkanál zúzott fokhagyma

Elkészítése:
A gyozát elintézhetnénk annyval, hogy egy újabb töltött tészta, mint a ravioli, vagy a pelmenyi. Persze - mint minden töltött tésztánál -itt is lényeges maga a tészta alap. Lehet házitündérnek lenni, és magunknak elkészíteni, vagy lehet megvenni a korongokat. Amikor van időnk mi is magunk készítjük, de szükség, időhiány (vagy lustaság) esetére mindig tartunk a fagyasztóban itthon gyoza lapokat is...
A gyoza szó helyesen (magyarul leírva és kiejtve is) gjóza. Mi azért használjuk a gyoza kifejezést és írást, mert mind Japánban, mind nemzetközileg ez az írásmódja (lásd a nevet az alábbi fotón).
Nem bonyolult, ellenben nagyon finom!  Ha van vett tésztánk már csak a tölteléket kell elkészítenünk. A fenti alapanyagokat egyszerűen keverjük össze, és mehet is a gyoza formázása. Mi előnyben vagyunk, mert a batyuk elkészítéséhez van egy aranyos kis szerkezetünk, amit Yuriéktól kaptunk (baloldalt van a kis formázó, míg jobbra a gyoza lapok): Ezzel a szerkezettel praktikusan és sokkal gyorsabban elkészíthető az étel, mintha mi magunk gyúrnánk és formáznánk a korongokat. 
Persze ha nincs ilyen kis szerkentyűnk akkor sincs gond, egyszerűen a korongokat körbe kell kenni kevés vízzel, félbe kell hajtani a töltelékkel megtöltött tésztát, és a végüket legyezőszerűen összecsípkedni. Van, ahol dundibb batykukat kínálnak, és van, ahol keskenyebbeket, mint pl. a képen látható akitai étteremben is: Az ár szintén magáért beszél, ennyiért egy vegetás csontlevest tud az ember rendelni itthon, maximum...
Amikor kihozták a fenti verziót így nézett ki. De milyen dolog ez!? Japánban szokásos, hogy az étel TELJESEN (mondom teljesen) úgy néz ki, mint az étlapon vagy a kirakatban. Ehhez képest mi ez a hanyagság, hogy a gyozák nem úgy állnak a tányéron, mint az étlapon, hanem pont fordítva? :) :) :) 
Na mindegy, ez csupán poén akart lenni, de fent északon, a hidegben eszméletlen jó volt (ez is).
De vissza az elkészítéshez:
Magasabb falú serpenyőt hevítünk kevés (kb. olyan 2 evőkanál) olajjal. Fogjuk a kész batyukat, szépen a serpenyőbe tesszük, és oldalanként 1-1 percig pirítjuk őket közepes hőn.
Ha a gyozák minden oldala átpirult jöhet a víz az ételhez, de ebből sem kell sok, csak maximum 1 dl. A batyuk alá öntjük, majd lefedjük az edényt, és további 3 percig pároljuk az egészet, néha-néha megrázogatva az edényt.
El is készültünk a finom, puha, mégis ropogós töltött tésztával. Ugye, hogy nem volt bonyolult, és nem volt sok idő? Már csak tálalnunk kell:
A tálaláshoz kétféle szósz dukál: egy világos szójaszósz, ami chiliolajjal lett gazdagítva, és egy fehér szójaszósz, amit borssal szórtunk meg.
Jó Japán szokáshoz híven azonban nem csupán ezt a fogást készítettük vacsorára, hanem egy finom miso levest is (kombu miso shiru, a recept ITT olvasható), és mi mással adhattuk volna asztalra, ha nem Asahival :) 
Jó dolog gyorsan, finomat és különlegeset készíteni, legyen szó akár egy könnyű ebédről, vagy vacsoráról. Ez az étel minden évszakban és minden napszakban fogyasztható, nagyon finom, laktató, nem drága, és mégis különleges. Megéri kipróbálni! 
Ha további töltelékötlet kellene csak sikítsatok, és már írjuk is.

Jó étvágyat!

Várunk Titeket nagyon a következő posztban is, üdv: Dóri és Gyuri.
Csatlakoztál már a Motoros konyhája facebook csoporthoz? Pedig érdemes! Olyan fényképeket láthatsz, ami nincs fent a blogon. Csupán egyetlen LIKE a motoros konyhája oldalra, és máris részese lehetsz!

A posztokban szereplő képeket és videókat 4K UHD felbontású gépeken érdemes megnézni, mert úgy adják vissza az igazi élményt és a színeket! A videókat megtalálhatjátok a youtube-on (csupán a videó címére kell rákeresni, bár egyszerűbb, ha feliratkoztok a motoros konyhája csatornára).