Nyolcadik napja itthon. Nem, postaládát sem. Nem, szemetet sem (nem gyártunk annyi hulladékot). És - természetesen - boltban sem. Pedig nincs itthon 40 kg liszt, ugyanennyi cukor, és olaj sem. Ha pedig még azt is eláruljuk, hogy nálunk a fagyasztóban nem található semmilyen csirke- vagy sertéshús sem, biztos azt hiszitek fényevők lettünk, vagy futártól rendelünk. Nem rendelünk sehonnan. Ha mindenki csak egy kicsit átgondolná az eddigi fogyasztási szokásait (amit unalmában, pótcselekvésként otthon csinál most is), csodákat láthatna mind a családja arcán, mind a pénztárcájában...
Aludttejes vágott buci
Hozzávalók:
50 dkg finomliszt (BL-55)
15 dkg aludttej (ha nincs, akkor natúr joghurt is jó)
2 dl langyos víz
2 evőkanál olaj
1,5 teáskanál só
0,5 tasak szárított élesztó
0,5 tasak sütőpor
Elkészítése:
(A recept hosszúnak tűnhet, de nem az, csupán szerettük volna minél aprólékosabban leírni és bamutatni a munkafázisokat, hogy a legtöbb ember gond nélkül el tudja készíteni).
Az ihletet (mint oly' sok mindenhez) Limara adta, az Ő egyik receptjét gondoltam kicsit tovább. Tehát: szitáljuk a lisztet egy mélyebb tálba, tegyük hozzá a sütőport, a sót és a szárított élesztőt. Keverjük el, majd jöhet az olaj, az aludttej, és a víz nagyobbik része. Azért csak a nagyobbik, mert nem tudhatjuk mennyi vizet fog felvenni a tészta. Ha gyúrás közben még igényli csurgassunk szépen hozzá apránként. A tésztának lágynak kell lenni, ami elválik az edény szélétől. Ezt a gyúrást nem kell véresen komolyan venni, 2-3 perc az egész, gyakorlatilag csak összekeverjük a bucinak valót. Így fog nikézni, ha jól tettük a dolgunkat:
Lehet látni, hogy az edény fala gyakorlatilag sima, a tészta sem csillog a nedvességtől. Takarjuk le őkelmét, majd hagyjuk békén kb. 30-35 percig. Eddig kb. 5 percet kellett foglalkoznunk vele, és nem is bonyolult, ugye? A 30-35 perc bőven elég arra, hogy pl. a neten ingyenesen végigvigyünk egy nyelvleckét (vannak 10-15 perces ingyenes kurzusok), azaz hagyjuk azt a nyomorék mobilt, és töltsük hasznosan az időnket.
Letelt a kelesztésre szánt idő. A tésztát kevés liszttel megszórt deszkán (khm. én ezt mindig az előkészítő pulton csinálom, csak Dóri meg ne tudja :) kezdjük el kígyócskává (hosszúkás formává) sodorni kézzel. De mivel félünk a kígyóktól, gyorsan csapjuk 9 részre, kb. ilyen bénán:
Egyszerű, mint a faék: egy késsel jelöljünk be a kígyócskán kb. egyforma darabokat, majd szeljük fel. Nem kell mind egyformának lenni, nem pékek vagyunk, akik minden egyes darabot mérlegre dobnak! (persze nekik ez kell, hiszen megvan a tűréshatár a termékek esetében). Mindegyik kis tésztát kezdjük el gömbölyíteni, míg helyes kics golyócskákat nem kapunk (jöhetnek a gyerekek segíteni!).
Vegyünk elő egy tepsit, helyezzünk rá sütőpapírt, majd a bucikat is (egyenlő távolságra). Takarjuk le az egészet konyharuhával, és hagyjuk pihenni újabb 30-35 percre.
Addig helyezzünk a sütő aljára egy mélyebb hőálló tálat (mi a sütőhöz kapott mélyebb sütőtepsit szoktuk erre használni). A pihentetés 20. perce után kapcsoljuk be a sütőt 220 fokra (celsius). Forraljunk kb. 1 liter vizet, majd tartsuk forrón, hogy a felfűtött sőtőbe helyezett mély tepsibe löttyintsük, amikor kell. Nézzük a bucikat! Már majdnem letelt a 30-35 perc, jöhet a vágás. Egy éles késsel vágjuk be a bucik felső harmadát újhold alakban (kissé félkörívben). Ne csak karcolgassuk azt a bucit, hanem tényleg legyen kb. fél centi mélyen bevágva. Ha szeretnénk, a nem vágott oldalára szórhatunk kevés lisztet is (teljesen jó hozzá egy pici teaszűrő).
A sütő felfűtött, a bucik előkészítve. Most jön a finálé! Nyissuk ki a sütőt, majd öntsük az alján lévő hőálló tálba a szintén forró vizet. Vigyázat, qrva nagy gőz fog előtörni! A bucik tetejét spricceljük be kevés vízzel, így ropogósak lesznek a sütés végére. Toljuk be a sütő középső rácsára, majd süssük 10 percig. Ekkor vegyük vissza a hőt 200 fokra (celsius), és süssük további 20-22 percig. Kéééééész. Vegyük ki az illatos finomságokat, és hagyjuk kihűlni kicsit. Egy vágódeszkát a tepsi mellé helyezve simán áthúzható a sütőpapírral az összes buci. Ennyi, nem több.
A két buci nem úgy néz ki, mint két bukósisak felnyitott rostéllyal? :)
Ezeket a bucikat tegnap készítettük, és uzsonnára rögtön faltunk is belőlük, amikor még langyosak voltak. Szardíniakrémmel kentük, rá fűszeres, forró, sült paradicsomkarika és coppa került:
Mivel a vacsora más volt (egy gazdag shiro misót faltunk be), azért ma reggelire is maradt belőlük. Kétféle módon lett asztalra adva az aludttejes buci. Kettévágtuk, majd serpenyőben megpirítottuk őket. Mindkettőre került forró, fűszeres sült paradicsomkarika, lágy tojás és friss chili. Dóri pirított baconnal és újhagymával kérte:
Én grillezett articsókával és kapribogyóval ettem:
A bucik több napig puhák, frissek maradnak, hiszen ez nem az itthon jól ismert vizes zsemle. Tömörebb, kenyeresebb az állaga, nem is fújódik fel úgy, mint a boltiak. A felfalásuk pedig ezerféle módon történhet, csak próbáljunk elszakadni az eddig megszokott margarin, felvágott, sajt, mindenkinek egy egész paradicsom a kajához télen is dolgoktól.
Még maradt egy mosolygós darab buci. Azt megkenem a tavaly eltett eperlekvárral. Vagy a szilvával. Vagy legyen meggy inkább. Barack? Vagy szőlő? Esetleg ananász? Nem tudom. De az biztos, hogy iszok hozzá a szintén általunk eltett gyömbérszörpből. Vagy inkább a bodzából? Nem, legyen az orgonaszörp inkább. Még ki kell találnom :)
Várunk Titeket nagyon a következő posztban is, üdv: Dóri és Gyuri.
Csatlakoztál már a Motoros konyhája facebook csoporthoz? Pedig érdemes! Olyan fényképeket láthatsz, ami nincs fent a blogon. Csupán egyetlen LIKE a motoros konyhája oldalra, és máris részese lehetsz!