Igen-igen, sok hasonlóság van az olaszok focacciája és a mi kenyérlángosunk, azaz langallónk között. Az utóbbi években nálunk is újra divat lett a langalló, eszik velővel, sonkával és sajttal, fokhagymás tejföllel stb.  Amit sokan nem tudnak, hogy a focaccia -amellett, hogy nagyon egyszerű és finom- teljesen hasonló a pizzatésztához, annak is a vastagabb változatához.

Mi nagyon szeretjük, hiszen egyszerűen elkészíthető, olcsó és nagyon laktató - amellett persze, hogy csodásan finom. Megmutatom mi hogyan is készítjük.

Focaccia friss zöldspárgával és maradék kacsasülttel

Hozzávalók:
50 dkg BL-55 liszt (én BIO lisztet használtam, hozzá)
3 evőkanál repceolaj (én BIO repceolajat használtam hozzá)
2,5 dl víz
1 csomag szárított élesztő
1,5 teáskanál kősó (parajdi vagy nyírségi asztali só, más nálam nem jön számításba)
1 mokkáskanál cukor
Bors

A feltéthez:
20 dkg maradék kacsasült (bármilyen maradék sülthús jó hozzá)
Fél csomag (250 gr) zöldspárga
2 dl normális tejföl
4 evőkanál reszelt sajt (én eredeti parmezánt és normális -holland- Goudát használtam hozzá

Elkészítése:
Mi sem egyszerűbb! Dobáljuk össze a hozzávalókat a tésztához (liszt, víz, cukor, só, élesztő, olaj), majd tekerjünk rá pár kanyar borsot. Most térnék ki arra, hogy miért is BIO lisztet használtam. Belegondolt bárki is abba, hogy az a liszt, amit használ honnan származik, milyen búzából, és az hol termett? Pedig érdemes lenne...

Az egészet dagasszuk össze. Én az özönvíz előtti robotgépemmel tettem ezt (jelenleg több, mint 27 éves a masina). Pár perc dagasztás után takarjuk le, és hagyjuk kelni 35-40 percig. Addig hallgassunk zenét, vagy napozzunk :)

De előkészíthetjük a feltétet is. Tegyünk egy fazekat sós vízzel a platnira. Figyeljünk rá, hogy a fazék csak félig legyen a sós vízzel. Amikor felforrt a víz tegyük bele a zöld spárgákat állítva, hogy a csúcsukat ne érje a víz, csupán gőzölődjenek a lefedett edényben. Kb. 5 perc forrás után húzzuk félre az edényt és vegyük ki a spárgákat belőle. A spárgás víz nagyszerű alapanyag, így azt ne öntsük ki! Sőt: a spárga további részeiből (miután a csúcsaikat levágtuk) nagyszerű levest készíthetünk pillanatok alatt.

Már le is telt az a 35-40 perc. Gyúrjuk át a tésztát (pufogtassuk ki belőle a levegőt), majd hagyjuk letakarva további 10 percig pihenni. Addig fogjunk egy tepsit, és béleljük ki sütőpapírral. Utána jöhet még egy finoman gyöngyöző rizling, mert megérdemeljük.

Most lehet a tésztát tepsi alakúra nyújtani 4-5 mm vastagságra (akár kézzel, akár sodrófával) és mehet is az előkészített tepsibe, letakarva, további 10 percre.

Ez a további 10 perc semmi másról nem fog szólni, mint a spárgák csúcsainak levágásáról, és a maradék husi cuflizásáról (cuflizás=a húsokat kicsi darabokra tépkedjük). Persze ekkor a sütőt is izzítsuk 200 fokra, hadd melegedjen. Mire kész vagyunk ezekkel, a tészta teljes pompájában elkészült. Enyhén nyomkodjuk bele a spárgacsúcsokat és a cuflizott sült húst,

majd jöhet a megérdemelt tejföl és a reszelt sajt is az ételre.

Toljuk be a tepsit a sütőbe, és kb. 20 perc alatt nagyon finom, kívül ropogós, belül lágy tésztával ünnepelhetjük meg a napot, amit az aranyos-pirosra sült tejfölös sajt koronáz majd meg.

Szeleteljük, majd azon melegében tálaljuk is pár kanyarintás oliva- vagy repceolajjal, plusz kevés friss rozmaringgal, hogy legyen mibe tunkolni a levágott tésztadarabokat. Hűvösen frirss, száraz fehérborral kínáljuk (ha maradt még abból a rizlingből). A megsült tésztába belesüllyed mind a spárga, mind a hús, és nagyon finom ízeket kapunk, mikor falatozzuk, és tunkolgatjuk a rozmaringos olajba.

Bevallom őszintén, a képek készítése után én még tettem mellé pár szem San Marzano paradicsomot is, ami az édességével nagyszerű kiegészítője volt a vacsorának.

Jó étvágyat!