Pocsék napok járnak mindenkire aki nem esőimádó, és én azt gondolom a többség nem az. Motorozni sem lehet, pedig ChiliRevi zúzná az utakat, és én is szívesen gurulnék a környékünkön, de most nem azok a körülmények vannak. Ráadásul egész hétre péntekig ezt a szürke maszlagot fogjuk látni az égen, amelyből néha-néha lezúdul egy csomó eső.

Olyan ez most, mint a "hosszú téli eték". A motorok békésen durmolnak a garázsban, egész nap szürkeség van, este a tévé semmitmondó dolgokat sugároz, a gyors sötétedéstől pedig csak álmos lesz az ember. Mit is lehet ilyenkor csinálni? Nosztalgiázni kicsit! Épp' ezért ma nem a japán hetek receptjeivel traktállak titeket, hanem előveszek egy-egy régebben készített, de itt nem publikált receptet, amitől mindannyiunk teste-lelke átforrósodik picit, és talán motoros ismerőseim is jobb kedvvel fogják olvasni és elkészíteni, mint a japán ételeket. Ma két olyan ételt írok le, ami szöges ellentéte egymásnak: az egyik gyors, húsnélküli, de nagyon finom, a másik hosszabbam készíthető, nehezebb, húsos, és szintén finom:)

Parmezános fussili tejszínes gorgonzolakrémmel

Hozzávalók:
50 dkg fussili
20 dkg gorgonzola dolce (Piccante is jó, aki szereti) (NEM helyettesíthető mással)
10 dkg habtejszín
5 dkg vaj (NEM margarin)
5 dkg parmezán (és használjuk már az eredetit, a többinek (Grana P., Gran M.) se íze se bűze...)
fehér bors
só


Elkészítése:
Nagyon egyszerű, de annál ízletesebb a recept.

A vajat olvasszuk meg egy serpenyőben, majd adjuk hozzá a darabolt gorgonzolát. Kevergessük, hogy oda ne kapjon (persze nem is nagyon akar, de biztos, ami biztos ;)

Amikor a gorgonzola is felolvadt húzzuk le a tűzről, majd adjuk hozzá a tejszínt. Reszeljünk rá kevés fehér borsot.

Tegyük vissza a tűzre, és a parmezán felét reszeljük bele.

Keverjük el alaposan, kóstoljuk, és sózzuk meg, ha szükséges, majd húzzuk félre. A tésztát előírás szerint főzzük meg, csepegtessük le, majd alaposan keverjük össze a mártással. A maradék parmezánt ráreszelve tálaljuk.

Ugye milyen egyszerű volt? ;) Szerecsendióval gazdagítva még karakteresebbé, kevés chardonnay-t a szószhoz keverve pikánsabbá tehetjük.

Tudom-tudom. Ezek nem a legolcsóbb sajtok (bár ezzel is tudok vitatkozni: gorgonzolát a LIDL-ben és Penny-ben is időről-időre akciózzák, kb, 2200-2500 HUF/kg áron...), a Parmezán (az eredeti) tényleg húzós. VISZONT! Ezeket a sajtokat nem úgy kell fogyasztani, mint a gumi-szentháromságot (Trappista-Gouda-Edami), sokkal intenzívebb ízük van, épp' ezért sokkal kevesebb kell belőlük!



Az én székely káposztám

Hozzávalók:

5 dkg füstölt szalonna
40 dkg marhalábszár
40 dkg sertéslapocka
40 dkg füstölt csülök
40 dkg savanyú káposzta
2 nagy fej vöröshagyma
1 dl kékfrankos
6 db babérlevél
1 evőkanál fűszerpaprika
1 teáskanál köménymag


Elkészítése:
A kockázott füstölt szalonnát felhevítjük, amiben kipattogtatjuk a köményt. Hozzádobjuk a kisebb kockákra vágott füstölt csülköt, kissé átpirítjuk. Amikor a csülök átforrósodott beletesszük a szintén kockára vágott marhalábszárat, majd 5 percig tovább pirítjuk. Rádobjuk a babérlevelet és 5 dl vizet aláöntve 1 órán keresztül pároljuk, míg a marha félpuha nem lesz. Ha a víz nagyon elpárologna, pótoljuk. Ekkor tesszük hozzá a kockázott seréslapockát, és a savanyú káposztát is. Meghintjük a paprikával, és további 5 dl vizet aláöntve még egy órán keresztül alacsony hőn rotyogtatjuk. Mikor a húsok megpuhultak meglocsoljuk a borral, egyet rottyantunk még rajta, majd lehúzzuk a tűzről és tálaljuk. Friss, finom tejföllel és foszlós kenyérrel fogyasztjuk, hozzá jóféle kékfrankost kortyolunk.

Erről jut eszembe: nyár van, nyár. Ez az étel bográcsban elkészítve a mennyekbe repít :)

A nagy nosztalgiázás közepette sem felejtkeztem meg a japán konyháról, továbbra is közölni fogom az általam készített reciket ;)