Eredetileg úgy terveztük, hogy ha rossz, esősebb az idő majd akkor látogatjuk meg a katonai erődöt, és akkor megyünk barlangászni is, mert ezeken a helyeken teljesen mindegy, hogy kint éppen esik-e vagy sem. Nos, a majd 30 kint töltött nap alatt kb. háromszor esett, így napos időben voltunk "kénytelenek" felkeresni őket. És ha már napos idő, akkor először egy csodás kilátót vettünk célba :)

Miradouro do Pico dos Bodes - avagy a kupakkal lezárt hegy
Povoacao mellett van a Pico dos bodes kilátó (egy másik kilátón kell keresztülautózni, Miradouro do Por-do-Sol) és nincs messze az előző posztban leírt Salto do Prego vízeséstől. A hely magyarul Kecske hegyet, vagy Kecske csúcsot jelent. Érdekes, mert kecskét nem, de marhát annál többet látni rajta és a környékén (hol nem? :)  Ha ide szeretne elmenni valaki, akkor figyeljen arra, hogy a kilátóhoz vezető út utolsó része.... khm.... megint egy irgalmatlan emelkedőt takar, ráadásul földúton, de legalább jó kanyargós ez is (a kép már lefelé készült).
Amellett, hogy mesés kilátás nyílik innen,

a hegy (és a kilátó is) egyben egy bálna megfigyelő hely is. 
És hogy miért van kupakkal lezárva? Mert a hely kialakításakor egy mesterséges dombocskával emelték meg, amiben a megfigyelőállomás mellett egy esővizet analizáló labor is kialakításra került.
Ponta Delgada újból - avagy amikor a kör bezárul
Minden egyes alkalommal amikor a szigetre megyünk, mindig a fővárosban kezdünk (hiszen a szállásunk is ott szokott lenni), majd a kintlétünk alatt rendszeresen visszajárunk barangolni, felfedezni újabb dolgokat. Mert van mit felfedezni, vagy simán csak csavarogni egyet. Esetleg vásárolni. Vagy kajálni. Vagy mindegyik :)

Gruta de Carvao - egy lávabarlang, ami majdnem eltűnt
A barlang a II. János Pál pápa reptér mellett található, és nagyszerű élmény. 5 euro a belépő, a programban kb. 60 perces túrát hirdetnek. Persze ez attól is függ, hogy az adott csoportból ki és mennyit kérdez a túravezetőtől. Van alaptúra, de van egy izgalmasabb, hosszabb is, amihez előre be kell jelentkezni. 
A túrák meghatározott időpontokban indulnak, mindig van egy portugál nyelvű, és egy az összes többi érdeklődőnek - angolul.
Mi egy Kanadából, Svájcból és Kolumbiából iderepült 7 fős csapathoz csatlakoztunk. Dórival már előre röhögtünk magunkon, mert nem tudtuk elképzelni, hogy mit fogunk érteni a magmaelméletekből, barlangot kialakító lávafolyamokból és hasonlókról. Rommá röhögtük magunkat, mikozben a túra indulására vártunk, és megbeszéltük, hogy az egyik kedvenc filmünkben ezerszer elhangzó választ fogjuk adni minden kérdésre: da-da-da (azaz igen-igen-igen :).
Tévedtünk, de nagyot! A portugál srác nagyon jól, érthetően beszélt a barlangot kialakító folyamatokról, közben többször kérdezett is, hogy érthető-e amit mond. A belépéskor kaptunk biztonsági felszerelést, így már ezekkel felvértezve léptünk be a barlanghoz vezető folyosóra.
A barlang és a vezetés is nagyszerű! Mindenkinek csak ajánlani tudjuk!
És hogy miért tűnt el majdnem a barlang? A túravezető srác ezt is elmondta: amikor a repteret és a mellette húzódó autópályát építették, a láva által kivájt barlangrendszer több része összeomlott az építkezéstől. Így azóta semmilyen építkezés nem lehetséges a környéken. Ekkor értettük meg a rengeteg, üresen álló telek titkát a barlang körül... 

Forte de Sao Bras - egy ma is működő katonai erőd
Egy ilyen sötét helyről hová is mehetnénk, mint egy másik sötét helyre, ami nincs messze az Emigránsok emlékművétől. Sao Bras erődje 1552-ben épült, és a mai napig működő katonai bázis, ennek ellenére a nagyobbik része bejárható, látogatható, plusz helyet kapott benne egy katonai múzeum is. 3 eur/fő, de nagyon megéri (minden megéri, ami a szigeten van, és fizetős...)
Az erőd előtt rengeteg hatalmas horgony található (van, amelyik több, mint 5 méter magas), a múlt emlékeit idézve, és tiszteletet adva a vizek szolgáinak.
A jegypénztárnál elmondják, hogy merre kell menni, és tényleg minden úgy van, a zeneszobától a műtőkig, a légelhárító ütegektől a járművekig.
De tudtátok például, hogy az erődtől nem messze van egy kicsi világítótorony is? Igen-igen, Ponta Delgadában!  (Farol de Santa Clara). És azt, hogy "véletlenül" majdnem vele szemben van az egyik legjobb helyi étterem? (Restaurante Farol, ahol a legjobb grillezett tonhalat és rengeteg finom marhát kóstolhat az utazó)?
Plusz a környéken van egy gyönyörű ösvény is egyenesen az óceánhoz?
Pedig vannak ilyen helyek, de ehhez az kell, hogy NE 3-5 napra, vagy csupán egyetlen hétre menjünk ki a szigetre...
Jardim Atonio Borges - kicsi zöld felüdülés, majd egy csalódás a kirakodóvásárban
A kert Ponta Delgada szívében található, szemben egy iskola, és a Parque Atlantico sincs messze. Egy 20 perces sétával bejárható, kicsit mesterkélt, de különleges növényekkel teleültetett parkocska, ahol a kakasok a kialakított medencét felügyelik, a ludak pedig a büfét...
Minden hónap első vasárnapján rendezik meg a helyi egyetem parkjában a kirakodóvásárt, vagy bolhapiacot. Sokan oda meg vissza vannak érte, így mi is megkukkantottuk. Kár volt. 
Rengeteg gagyi, dohos, ótvar cucc, pár palántaárus, és egyetlen büfékocsi. Minket nem hatott meg, de ha valaki erre vágyik, hát tegye :)

Parque Atlantico - Pláza ez is, de mennyivel másabb!
Pláza! Már a kifejezéstől is undorodunk, mert - sajnos - azt szoktuk meg, amit itthon plázának neveznek. Ponta Delgadában ez a hely is emberléptékű, barátságos, egyszerűen bejárható és megismerhető. Ha lehet azt a szót használni egy plázára, hogy bájos, akkor ez tényleg az.
Az épületben egy méretarányos bálna "fogadja" az egyszeri utazót, ahogy becsobban az óceánba.
A földszinten lehet bejárni a gyógyszertárat, parfümériát, és a legjobb Continentét is, ahol tényleg mindent meg lehet kapni. Mi pl. azóta is élvezettel faljuk az ott vásárolt helyi sajtokat (csak úgy 4-5 kg-t hoztunk haza), a normális (vagy még extrább) helyi tonhalkonzervekről nem is beszélve, zsákmányoltunk is itthonra 20-25 db-ot..., de mellettük olyan eszméletlen - és szintén helyi - kaviárra is lecsaptunk, hogy azóta is csak emlegetjük, pedig az itthoniakhoz képest minőségben, állagban és ízben is ezerszer jobb, árban pedig az itthoni töredékéért kapható. De ha az egyszeri motoros a feleségével megy be, akkor -az ultra tiszta WC-ken, vagy a kényelmes (és ingyenes) parkoláson, a normális dohányzóteraszon, vagy a nagyszerű, eredeti éttermeken kívül - ahol maga választhatja ki az ételébe az alapanyagokat és előtte készítik el, egészséges és változatos-, nem hagyhatja ki (utazásonként többször, igaz Dóri?) a Berschkát sem.
És ha már említettem, hogy itt található az egyik legjobb Continente, akkor lapátoltunk egy kevés normálisabb méretű garnélát is (mert ott ráklapát van a rákokhoz, mint itthon a mogyoróhoz telente....) Megsütöttük a maradék pezrezselyemmel és egyéb fűszerekkel az óceán partján, majd búcsúztunk a szigettől újra a naplementében....
Egy éven belül háromszor látogattunk el a szigetre, a beszámolóink ezen utazások összegyúrásából álltak össze. Voltunk télen (februárban, és március elején), és voltunk augusztus végén-szeptember elején is. Reméljük minél több embernek tudtunk hasznos információkkal szolgálni és bemutatni azt, hogy mennyire különleges, mennyire egyedi ez a kicsiny földterület. A következő - utolsó - részben minden olyan információt meg fogtok találni, ami ahhoz kell, hogy bárki át tudja élni ezt a csodát. Ha bármilyen kérdésetek van, akkor kérjük írjátok meg nekünk vagy kommentben, vagy emailben (ami jobb oldalt alul található :)  Így - a normál összefoglaló mellett - személyre szóló válaszokat is fogunk tudni adni.

Várunk Titeket nagyon a következő posztban is, üdv: Dóri és Gyuri.
Csatlakoztál már a Motoros konyhája facebook csoporthoz? Pedig érdemes! Olyan fényképeket láthatsz, ami nincs fent a blogon. Csupán egyetlen LIKE a motoros konyhája oldalra, és máris részese lehetsz!

A posztokban szereplő képeket és videókat 4K UHD felbontású gépeken érdemes megnézni, mert úgy adják vissza az igazi élményt és a színeket! A videókat megtalálhatjátok a youtube-on (csupán a videó címére kell rákeresni, bár egyszerűbb, ha feliratkoztok a motoros konyhája csatornára).