Ilyen zord időben az egyszeri motoros is előszeretettel fogyaszt forró, tartalmas ételeket. Tomi barátom is érezte az ősz hűvösségét, mert végre (és ezerszeri rimánkodásomra) disznót vágott. Megkaptam -többek között- a szörny fejének a felét (260 kg-s volt a szerencsétlen, szabadon tartott disznó, ezért is hívom szörnynek...), amit ahogy kell, meg is abáltam, utána pedig két napon keresztül faltam a fenséges csemegét. Ha érdekel az abált sertésfej receptje katt IDE.

Kolbászos-tejfölös lencseleves

Hozzávalók:
3 szép szál sárgarépa (kb. 25 dkg)
2 szál petrezselyemgyökér (kb. 15 dkg)
1 fej vöröshagyma
10 dkg lángolt kolbász (remélem tudjátok mi a különbség a lángolt és a füstölt kolbász között! Ha nem, kérdezzetek...)
1,5 dl normális tejföl (NEM light, zsírszegény és társai...)
20 dkg szárított lencse
6 db borókabogyó
5 dkg karalábé
5 dkg zeller
4 gerezd fokhagyma
4 db babérlevél
1 púpozott teáskanál fűszerpaprika (én kizárólag bogyiszlai fűszerpaprikát használok)
Fél csokor friss petrezselyem
Negyed citrom
Bors
Só

Elkészítése:
A fej mellett persze egy sor mást is kértem tőle (zsírt, oldalast, tarját, csülköt, nyelvet, körmöt, bőrkét, éééééés finom lángolt kolbászt is).

A csodás lángolt kolbász egy részének ezzel meg is pecsételődött a sorsa: pirítsuk meg és forró levesbe vele!

Ma dobtam egy hátast amikor ránéztem a hőmérőre, és 18 fokot mutatott. Pedig milyen jól elgondoltam, hogy ebben a hideg, őszi időben ennél a forró levesnél nem lehet jobb. Nem baj. Ezt a finom, gazdag levest terveztem mára, és nem érdekel a hőmérséklet; el fogom készíteni. Krémesen tejfölös, füstösen kolbászos-húsos, pikánsan citromos, frissen petrezselymes. Saját készítésű tökmagos kenyérrel és friss, csípős cseresznyepaprikával nincs is jobb csemege, ha egy gazdag, igazán őszi ételt szeretnénk készíteni. Na de lássunk is hozzá, nem lesz nehéz!

Hevítsünk kevéske zsírt egy fazékban. Mikor a zsír felolvadt dobjuk bele az aprított vöröshagymát, és a karikára vágott kolbász felét.

Kevergessük addig, míg a kolbász kiengedi a szaftját, és a hagyma is megpirul.

Öntsük fel 2 dl vízzel, így a letapadt pörzsanyagokat is feloldjuk. Mehet az egészhez az összes zöldség, amit előzőleg megpucoltunk és egyenlő darabokra vágtunk (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, karalábé). Keverjük át, és tegyük hozzá a fűszerpaprikát. Sózzuk, borsozzuk. Higítsuk további 1,2 liter vízzel (vagy ha van alaplével, mert így gazdagabb ízvilágot fogunk kapni). Dobjuk bele a babérlevelet, a maradék karikára vágott kolbászt, a zúzott fokhagymát és a zúzott borókabogyót is. Hadd forrjon az a leves!

Mikor az étel felforrt tegyük hozzá az aprított petrezselyem felét, és most tegyük hozzá a szárított lencsét is.

Nem, nem kell a lencsét előzőleg beáztatni órákra, éjszakára, nem kell hozzá szódabikarbóna és társai. Csak zuttyantsuk bele a lencsét a lébe és kész! Fedjük le, és főzzük addig, míg megpuhulnak (ez kb. 40-45  perc, nem több!!!).
Mikor a zöldségek puhák a tejfölt kanalazzuk egy edénybe, és merjünk rá a forró levesből 1 merőkanálnyit, nem többet.
Habverővel keverjük el.

Amikor szépen el lett keverve, és nincs benne semmi csomó, jöhet az újabb adag a levesből. Merjük bele az edénybe, és keverjük el. Majd még egy újabb adag a levesből. Megint keverjük el.

Ha ügyesek voltunk (és miért is ne lettünk volna azok), ilyen eredményt fogunk kapni:

Ezzel a "habarással" sűrítsük be a levest. Azért tettem a habarást idézőjelbe, mert ez nem habarás, hiszen nincs benne liszt ;)

Már semmi más dolgunk nincs, mint rottyantani egyet a levesen. Amikor szépen bugyog facsarjuk bele a citromot, keverjük el, és már le is húzhatjuk a tűzről. Együnk már, együnk, mert annyira finom! ;)
Szórjuk meg a maradék aprított petrezselyemmel, és friss kenyérrel, csodásan csípős savanyúsággal vagy csípős paprikával kínáljuk.

Ahogy a tűzforró, lélekmelegítő, testes, aromásan pikáns levest kanalazzuk, hozzá pedig a friss, ropogós héjú kenyeret törjük, az maga a csoda. Hát még ha a csípős, nyers cseresznyepaprikát is faljuk hozzá... Nem lehet betelni vele.

Jó étvágyat!