Mondhatni: disznólkodjunk egy jót így télen, a "hűvös" januárban egy lusta hétvégén. Mert miből is áll egy-egy jól sikerült kocsonya? Nem, nem húslevesből, azt felejtsük el. Dobáljuk bele a fazékba a hozzávalókat, gyöngyözve főzzük legalább 4 órán keresztül, szedjük ki a húst, szűrjük le a levet és porciózzuk. Egyszerű, mint a kapanyél.

Ha szombaton kezdjük készíteni az ételt vasárnapra mennyei reggelink lesz úgy, hogy minimális időt töltöttünk a konyhában. És amíg a kocsonya dermedésére várunk lesz egy bónusz ételünk is ami szintén nagyon finom, csak sajnos sokan nem (is)merik és egyre több helyen feledésbe merül.

Sokan nem szeretik a kocsonyát, vagy csak egyes részeit (pl. csak a rezgőjét, csak a színhúst, stb). Gyerekkoromban én is így voltam ezzel: sosem ettem meg, mert mindenből tartalmazott keveset egy-egy tányér. Mi erre a megoldás? Tudjuk már ki mit szeret és csak azt tegyünk neki a tányérjába, ennyire egyszerű :) Másik dolog, ami a jó megoldás felé visz, hogy nem húslevest akarunk dermeszteni, és nem rakunk bele semmi oda nem illőt (leveskocka, vegeta és társai! Brrrr.....)

Abált sertésfej

Hozzávalók:

1 fél sertésfej hasítva
2 fej (!) fokhagyma
20-25 szem feketebors (fél maréknyi)
2-3 nagyobb babérlevél (nekem csak kisebb volt ezért tettem bele többet)
5 evőkanál (!!!!) só

Elkészítése:
Nevezhetjük az egészet "kis" kocsonyának is, bár nem az. Az igazi kocsonya hívők -mint jómagam is- sertésfejet is tesznek a kocsonyába, amikor főzni kezdik az egészet. Én ezt viszont kicselezem: lesz is benne sertésfej, meg nem is :) Hogy ez hogyan is lehetséges? Úgy, hogy az íze benne lesz, de a többit én úgy befalom még előtte, hogy csak na. Mindez tök egyszerűen elérhető:

A sertésfejet mossuk át, majd tegyük egy akkora fazékba, amekkorába befér. Ha rajta van a füle (itt vidéken rajta szokták hagyni, Pesten -tisztelet a kivételnek- szeretik lenyúlni) vágjuk le, jó lesz a kocsonyába. Azért kell szétcsapatni a hentessel a fejet, mert nagyon kevés embernek van akkora fazeka amibe beférne, otthon pedig idétlen-időkig vagdoshatjuk szegény állat orrnyergét a nyiszlett szerszámainkkal, akkor sem lesz olyan az eredmény. Tehát: fejet átmossuk, fazékba be, felöntjük annyi hideg vízzel amennyi bőségesen ellepi (bal oldal ott a képen az orra és a szája).

Most jön a neheze. Két egész fej fokhagymát megpucolunk és hozzádobjuk a fejhez. Beleszórjuk a borsot, a sót és a babért, majd szépen felforraljuk az egészet.

Amikor felforrt takarékra vesszük a lángot és gyöngyözve legalább 3-4 órán át főzzük. Ne feledjük: abálunk, nem főzünk! Ehhez pedig elengedhetetlen az éppen hogy gyöngyöző lé. Addig előkészülhetünk a kocsonyához, aztán nyithatunk egy jéghideg sört és társaságában megteríthetünk a sertésfejnek. A fej akkor jó, ha a hús leesik a csontjáról. Óvatosan kiszedjük a fazékból, a levét nehogy kidobjuk, hiszen ez lesz a kocsonyánk alapja!!!! Nem szép látvány, de ez az étel nem is erről szól! Ha nagyon jót akarunk enni összezúzunk 3-4 gerezd fokhagymát, fél evőkanál abalével (mert már az is van nekünk) összekeverjük, majd a sertésfejre kenjük. Megszórjuk fűszerpaprikával, és lila- vagy újhagymával, tormával, friss kenyérrel befalatozzuk az egészet. Ne feledkezzünk meg a jéghideg sörről sem, mert az teszi teljessé az egészet. Javaslom azonban, hogy a lakoma előtt tegyük fel az előkészített kocsonyát, mert utána úgy is le fogunk dőlni egyet szunyálni :)

Még egy megjegyzés: ha valaki fancsali képet vág a disznófejre elárulom, hogy a puccparádés menő gyerekeknél (azaz a bazi drága és roppant menő helyeken) a lassan készített marha- vagy sertéspofa igazi ínyenc falat és -ennek megfelelően- az ára a csillagos eget verdesi. Ne adjunk nekik ennyi pénzt, inkább vegyük meg mi 299 Ft/kg áron és készítsük el sokkal jobban :)

Kocsonya

Hozzávalók:
2 hasított köröm
2 fül
3-4 farok
40 dkg bőrke
50 dkg csülök vagy lapocka (ki mit szeret, sőt: kevés füstölt hús is mehet a fentiekhez, de max 10 dkg)
1 vöröshagyma
1 szép nagy sárgarépa (kb. 20-25 dkg)
12-15 szem egész bors
1-2 babérlevél
6-8 gerezd fokhagyma
5-6 szem borókabogyó
pici szerecsendió (fél kávéskanálnyi)
fél kávéskanálnyi fűszerpaprika

Elkészítése:
Remélem mindenki megfogadta a tanácsom, és amíg a sertésfej abálódott addig mindent előkészített a kocsonyához. Fogjuk az abalevünket és kóstoljuk meg. Ha nagyon sósnak tűnne merjük le a felét és fagyasszuk le, jó lesz az a következő kocsonyához alapnak. A fazékban maradt lébe tegyük bele a hasított körmöket, a darabolt fület (mint egy horror, ugye?) a kisebb csíkokra vágott bőrkét (én így szeretem, mindenki olyanra vágja amilyenre szereti, de hallottam olyanról is aki egyszerűen kidobja) a mosott farkakat egészben és a falatnyi darabokra vágott lapockát vagy csülköt. Adjuk hozzá az egészben hagyott és nem hámozott (ellenben bevagdosott) vöröshagymát és a darabolt sárgarépát. Öntsük fel annyi vízzel, amennyi bőségesen ellepi, majd forraljuk fel. Forrás után a habot ne felejtsük el leszedni. Ha lehaboztuk szórjuk bele a félbe vágott fokhagymagerezdeket, a borsot, a babért, a szerecsendiót és az összenyomkodott borókabogyót. Szépen is néznénk ki, ha a habozás előtt toltuk volna ezeket a léhez, hiszen akkor -a habbal együtt- a fűszerek nagy része is el lett volna távolítva....

Amikor felforr vegyük takarékra a lángot, szórjuk bele azt a kicsi fűszerpaprikát és legalább 3-4 órán át gyöngyözve főzzük. Ez elég idő arra, hogy megegyük a sertésfejet és szundítsunk is egy nagyot :) Az idő letelte után a húsok már vajpuhák, a zselatin kellően kioldódott, így gyönyörű gumicukrot kocsonyát fogunk majd kapni.


A répától, a paprikától és a hagymától kicsi színt is kap, nem kell bele se vegeta, sem leveskocka. Szép is lenne elbaszni elrontani ilyen hülyeségekkel! Ha valaki szereti tehet bele petrezselyem gyökeret vagy több répát is, én viszont a hús ízét szeretném érezni, nem az édeskés répáét. 

Szedjük ki a húsokat és a bőrkedarabokat egy külön tálba, hadd hűljenek kedvükre. Addig a lé egy kicsit megnyugszik és leülepszik. A megfelelő mennyiségű tányért készítsük elő, és kinek-kinek adagoljuk bele a hozzávalókat kedve szerint. Én egyesével szoktam ezt csinálni, anyósomék pl. kevesebb hússal, de sok bőrkével szeretik, ezért nekik így készítettem. Én csont nélkül teszem a húst a tányérokba, azaz mind a körmöket, mind a farkakat ki szoktam csontozni, ne kelljen már nyúlkálni a szánkba evés közben. A képen épp' egy farkat szabadítok meg a csontjaitól. Nem nehéz, hiszen teljesen omlósra főttek, se kés se más nem kell hozzá, csak a kezünk. A végén egy-egy darabka répát is szoktam tenni a húsokra.

Ha a húsokkal-bőrkékkel elkészültünk mehet rá a lé, de csak merőkanalanként, óvatosan. Van, aki a levet még le is szűri és azt adagolja a húsokra-bőrkékre, én viszont szeretem ha minden íz bent marad a lében. Tálaláskor megszórjuk őrölt fűszerpaprikával, és citrommal kínáljuk. Sosem lehet betelni vele :) Egy tipp: citrom helyett egyszer próbáljátok ki ecettel....

Jó étvágyat!