Neszebár óvárosa (ami tulajdonképpen egy félsziget) gyönyörű, ahogy írtam is az első részben az Unesco Világörökség része. Keskeny földnyelven lehet elérni, aminek a szimbóluma egy régi szélmalom. A kandellábelek kissé giccsessé teszik az összhatást, de hát ez van, illetve a félszigeten ez exponenciálisan nőni is fog.
A földnyelv végétől jobbra egyből a kikötőhöz érhetünk, majd innen kezdődik csak igazán a zsibvásár.
Ha a siófoki nyári bazár-hangulatra gondolunk az erősen eltörpül az óvároshoz képest. Gyakorlatilag az épületek azok, amiket érdemes megnézni, mert minden más a gagyiról szól. Egymás hegyén-hátán végig ömlik a bazári hangulat az arcunkba, pedig gyönyörű és hangulatos utcácskákon haladtunk.
Az épületek viszont valóban lenyűgözőek (akár a házakat akár a templomokat nézzük), és akad pár csendesebb zug vagy terecske is, már csak ezekért is megéri végigsétálni a félszigeten.
Van egy kedves tengerparti sétány kilátóval, ami szintén megér egy misét.
Ráadásul a kilátóból le lehet menni közvetlenül a tengerpartra, ahol egy hangulatos kis bár is található (gyakorlatilag a kilátó alja a bár), teljesen normál árakkal (5 dl sör 2,5 leva, rakiják 2,5-4 leva). Ezek jóval magasabb árak mint egy szupermarketben, de ne feledjük: a tengertől 10 méter homok választ csak el. Jó picit megpihenni a bőr kanapén és élvezni a tenger morajlását, a sirályok hangját és a kilátást, miközben diszkréten Sade szól a háttérben.
Mivel már erősen éhesek voltunk illett tovább állnunk. Az óvárosban rengeteg étterem van (még cseh és mexikói is), de köszönjük, mi nem ilyen helyen szeretnénk enni. Már az óváros felé sétálva feltűnt egy önkiszolgáló étterem ahol a helyiek esznek, nosza próbáljuk ki mi is, pici nosztalgia amúgy sem árt :) A rengeteg halféle és tenger gyümölcsei mellett helyi töltött paprikától kezdve a csirke- és sertésételeken át a levesekig és salátákig minden megtalálható volt ócsóért. Sajnos képek nem készültek, de a vacsoránkról igen. Egy hangulatos kis étteremben ettünk, mi mást, mint egy "kicsi" tál friss kagylót,
és egy finom, vaj puha marhanyelvet gombamártással. Látható, hogy ezek is köret nélkül lettek tálalva, de nem is hiányzott mellőlük semmi.
Persze egy palack finom helyi bor sem maradhatott ki az esti programból az étteremben:
És hogy mit csináltunk a késői ebéd és a még későbbi vacsora közti időben? Fürödtünk, napoztunk, mint minden normális ember :)
A következő részben a Neszebárral összenőtt Ravdába látogatunk el, ahol szintén rengeteg a gagyi étterem (angol és ír tradicionális reggeli rulez! Pizza, gyros, rántott sajt és társaik pedig alap), de azért igazi gyöngyszemek is akadnak...
Remélem Ti is jöttök velünk.
