Folytatjuk kalandozásunkat az Azori szigetek legnagyobbikán, Sao Miguelen. Ebben a részben Mosteiros felé vesszük az irányt, majd ebédelünk egy jót Ribéria Grandéban, a délutánt pedig hol máshol tölthetnénk el, mint Furnasban és környékén, ahol meglátogatjuk a Bűzös várost (Bűnös, bmeg, bűnös - Valami Amerika 1). A holdbéli táj után újabb gyönyörű tavakat nézünk meg, meglessük a szekunder vulkáni tevékenységet, a nap végén pedig nagyszerű fürdőélményben lesz részünk a Terra Nostra parkban. Gyertek velünk egy újabb kalandra!
Ez megint egy rohadt hosszú poszt lesz rengeteg képpel és videóval, erre készüljetek, és nézzétek el nekünk! Semmi más nem vezérel minket, mint az, hogy teljes képet kaphassatok erről a szigetről!
Ferrariából kétféle úton juthat vissza Ponta Deladába az egyszeri utazó: vagy elindul délnek, és akkor megcsodálhatja a gyönyörű Farol da Ponta da Ferraria világítótornyot (és miért is ne tenné?).
Ami egy mai napig működő jelzőtorony. Érdekes, de a világító berendezést nappal óvják a napfénytől (ezért van lefüggönyözve a torony teteje), mert nagyon érzékeny a napsugarakra és a fényre.  Ha ezt az utat választjuk, akkor útközben meg tudunk álni egy nagyon -az Azori szigeteken nagyon ritka- street food bódénál (illetve lakókocsinál), és be tudunk kapni pár finom falatot. A szigeten amúgy nagyon ritka intézmény minden egyes street food büfé, ezért is csodálkoztunk rá arra, amit éppen találtunk az út szélén.... A tulaj nagyon kedves és segítőkész, és kérésre a sztenderd dolgokon kívül megpakolja a sós palacsintánkat minden földi jóval :)
A bódé (és a vállalkozás) neve Atlantis, ami a helyi viszonyokat ismerve igencsak találó :) Van egy csomó édes, és pár sós kaja is, mi a sósat helyeztük előtérbe, mert igencsak éhesek voltunk. Sós palacsinta sajttal, sonkával, baconnal és zöldfűszerekkel egybesütve, nyami.
Ha viszont a másik - hosszabbik - utat választjuk akkor plusz egy sor csodás kilátót ejthetünk útba, és megcsodálhatjuk Mosteiros gyönyörű partját is:

majd Mosteirosból továbbmenve lehetőségünk lesz megkóstolni a sziget egyik legjobb (hangsúlyozom: egyik, mert legalább ezer hasonló van) steakjét. Mert a sziget gasztronómiája miről is szól? Ha csak azt vesszük alapul, hogy minden egyes lakosra három szarvasmarha jut, akkor azt hiszem a steak adott. Plusz ha azt is hozzátesszük, hogy a szigetet (minő meglepő) óceán veszi körül, akkor a halak és tenger gyümölcsei is bekerülnek a képbe. Hát erről szól alapban a sziget gasztronómiája :)
Plusz ha a másik utat választjuk (észak felé), akkor megpillanthatjuk az Elefánt sziklát is:
Ribéria Grandéban pedig beülhetünk egy kellemes (nnna, ez a szó értelmetlen, a kellemes az mondjuk max. egy habfürdő), tehát qrva jó ebédre, a Restauante de Associacao Agricola de Sao Miguel (Sao Miguel agrárkamamarája) gyönyörű nevű helyre, ami tulajdonképpen nem más, mint a helyi traktorgyár étterme. Ez nem tűnik valami erotikusnak, ellenben az egyik legfinomabb steak hazája, mert ott úgy készítik, hogy az egyszeri motoros mind a 10 ujját (sőt: pluszban mind a tíz lábujját is) megnyalja utána...  Többen is reklamáltátok, hogy nincsenek ételfotók az eddigi posztokban, hát most jöjjön akkor egy kis kajapornó (plusz a következőkben figyelni fogunk rá, hogy rendesen megpakoljuk a posztokat kajákkal is :)
A lehetőségek tárháza majdhogynem végtelen: lehet 20-30 vagy 40 dkg-s steaket kérni olyan módon átsütve, ahogy a kedves vendég kívánja. De ki a nyavalya kívánna egy normális steaket máshogy, mint rare-re sütve? Hiszen egy steak alapja az, hogy szaftos és omlós legyen, ők pedig ezt maximálisan be is tartják! Lehet Azori módon kérni sült paprikával és tükörtojással, pecsenyemártással, 
vagy négysajtos-tejszínes mártással,
vagy maracuja szósszal,
esetleg ananásszal:
Az adagok nálunk 30 dkg-os húsból készültek, és eszméletlenül omlós, puha ételeket kaptunk. Mindegyik étel kísérője (bolti) sültkrumpli és vegyes, főtt zöldség, mondjuk egyik sem hagyott maradandó emléket bennünk. Ez a köret-összeállítás amúgy is jellemző Sao Miguelre, bárhol is kértünk steaket, mindenhol a bolti sült krumpli és vegyes, főtt zöldség volt a köret (gyanítjuk, hogy a zöldségek is mirelitte formában lettek vásárolva, majd elkészítve).
Egy ilyen finom ebéd után két dolgot lehet tenni. 1: dögleni napestig (nálunk ez nem volt pálya). 2: megmozgatni kicsit a testünket. Mi az utóbbit választottuk, így elmentünk a Lagoa das Furnas tóhoz. Az egész út nincs több 30 km-nél, be lehet közben ugrani Porto Formosóba vagy Sao Bras-ba is, ha úri kedvünk úgy tartja.

Már majdnem Furnas - de a bűz még nem érződik
A Furnasról elnevezett tó partján egy hihetetlenül csodálatos - ellenben rendesen elhagyatott - templom is áll az eszméletlen békés és megnyugvást adó tó mellett. Az egész szigetről elmondható, hogy olyan nyugalmat, olyan természet-közelséget és olyan természet-szeretetet eddig gyakorlatilag csak Japánban tapasztaltunk meg, de -velük ellentétben - itt ez még fokozottabban igaz. Mintha csak a Gyűrük ura egyik forgatási helyszínére csöppentünk volna, és tényleg, mert a tóparton sétálva egyszercsak megjelent előttünk Gandalf, a furnasi Gandalf, aki őrzi a tavat és annak a partját, aki óvja az ideutazókat, aki vigyázza a rendet...:
Iránymutatásai alapján mentünk el a tó partján álló csodálatosan ősöreg templomhoz.
A tótól nincs messze a másodlagos vulkáni tevékenység egyik színhelye, ahol mindössze 2 euro belépőért ízelítőt kaphatunk a fortyogó lávatavak, feltörő gőzfelhők és a helyi ételspecialitás - a Cozido - készítéséből is.A Cozido pedig nem más, mint egy fortyogó üregbe leeresztett, a vulkáni gőzben megfővő helyi ételspecialitás, ami nagy népszerűségnek örvend. Szerintünk nem egy nagy etvasz, különböző húsok és zöldségek összefőzésével készülő étel. Fogják az edényt, leeresztik a gödörbe, majd betakarják földdel az ételkészítés idejére. Több olyan kis helyet is láttunk, ahol csak meghatározott éttermek ételei készülhetnek, ezeket külön kis táblákkal jelölik meg.
Erről a helyről (ahogy egész Furnasról) tudni kell, hogy olyan erős szagokkal van tele (azt mégsem írhatjuk, hogy olyan a légköre, mintha a szigeten található összes tehén egyszerre fingotta volna tele, de ez az igazság). Gyakorlatilag egy teljesen tömény záptojásszagot kell elképzelni (persze csak annak, aki akarja). Ezt mi nem tudtuk megszokni, de az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy itt élnek emberek, gyönyörű házakban. Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy el sem akarjuk képzelni milyen víz folyhat a csapjaikból, milyen "illatúak" a kimosott ruháik, stb...

A Terra Nostra park - avagy Megéri betérni?
A Terra Nostra park Sao Miguel szintén nagy nevezetessége, és a világ egyik legszebb kertje címet viseli. Ezzel nincs is gond, valóban nagyon ritka és különleges növényt láthat az utazó (de ezen a szigeten hol nem?), ráadásul nagyon híres a termálvizéről is ez a 12 hektáros park. A kertet és a benne található kastélyt a XVIII. században élt amerikai konzul építtette, és a területe az évszázadok - plusz az egyre újabb tulajok kérése során - egyre csak nőtt az eredeti 2 hektárról 12-re.
A belépő 8 euro fejenként, ami nem tűnik soknak. Belépéskor minden jegy mellé kapunk egy-egy térképet is a parkról. A kertben gyönyörű növények, és nagyszerű sétányok találhatóak, és most már mindenki tudja, hogy James Cameron honnan is merített ihletet az Avatar című filmben szereplő lélek fájához....
Plusz a park híres a sajátos színű termáltaváról is (okés, miről nem híres ez a park?), ezt minden prospektusba bele is teszik. Természetesen nem csak ez az egy sárszínű, gusztustalan tó a fürdőzési lehetőség, hanem több kisebb medence is leledzik itt, több különböző hőmérséklettel (és ezek nem ilyen gusztustalan színűek), amikben meg lehet mártózni, utána pedig egy jólesően laza sétát is tehetünk.

Sok helyen szinte harapni lehet a csendet és a nyugalmat. Vannak barlangok és egyéb más építmények is.
Gyönyörű tavacskák és csodásan gondozott területek.

Egy ilyen finom kikapcsolódás után mit is szeretne egy egyszeri motoros? Hát egy jót vacsorázni :) Mivel délben marha volt terítéken, vacsorára a helyi szupermarketben (mind a Continentében, mind a Sol de Mar-ban) kapható óriásgarnéla mellett döntöttünk, amit kétféleképpen készítettem el. A garnélák ilyen "picurik" voltak, és azért szürkék (ha valaki még nem tudná), mert még nyersek. Azok a rózsaszín kis izék itthon már előfőzötten kaphatóak. A méret érzékeltetésére a garnélák mellé tettünk egy öngyújtót is, ami 10 centis...
Az egyszerűbb változat friss petrezselyemmell, koktélparadicsommal, olívaolajjal és citrommal locsolva készült a só és bors mellett:
A "bonyolultabb" pedig helyi tésztával, erdei gombás (!!!) tejszínnel, szintén friss petrezselyemmel, citrommal és kevés salátával került az asztalra. Remélem mindenkit kielégítettünk ebben a posztban a kajapornóval :) 
A követlező napon megint dzsungel, megint fürdőzés egy vízesésben (is) Caldeira Velhában. Hiába, nagyon  unalmas ez a sziget... :) Utána pedig megnézzük Sao Miguel egyik legjobb világítótornyát, a Faro de Arnelt, igen, ott a frászban van lent, és csöppet sem olyan kicsi, ahogy fentről látszik (csak bazi nagy a magasság, illetve a mélység).
Amihez csupán egy "kisebb" lejtőn kell leereszkedni.... :)
Várunk Titeket nagyon a következő posztban is, üdv: Dóri és Gyuri.
Csatlakoztál már a Motoros konyhája facebook csoporthoz? Pedig érdemes!