Azt hiszem ezzel a poszttal rendesen darázsfészekbe fogok nyúlni, hiszen ez az egyik legmegosztóbb étel itthon, mindenkinek megvan az a változat, amire esküszik, épp ezért gondolkodás nélkül nekimegy bárkinek, aki máshogy meri elkészíteni. Hogy miért gondolom ezt, és miért ezt a címet adtam a posztnak? Mert a most következő halászlé busából készült, ráadásul sós palacsintacsíkokkal dúsítottam.....
Ismeritek a mondókát, ugye? Ez elment vadászni. Ez meglőtte. Stb. Nos, én egy kicsit átköltöttem, íme: Ez elment horgászni. Ez kifogta. Ez hazavitte. Az egyik rögtön letámadta, hogy miért passzírozza, mert az nem halászlé. A másik azért támadta le, mert a besózás után -mielőtt a fazékba/bográcsba került volna- lemosta a halat. A harmadik azért támadta le, mert nem tartotta be az öt hozzávaló alapelvet. A negyedik azért esett a torkának, mert az arányok (1 kg halhoz 1 fej hagyma és 1 evőkanál fűszerpaprika) nem stimmeltek. Az ötödik azért oltotta le, mert nem kizárólag pontyból készítette. Folytathatnám tovább, de nem teszem. Szerintem a fentiekből mindenki érti, hogy mire is gondolok.

Van egy nagyon jó könyv, Szabó Zoltán szekszárdi kutató tollából: A halfőzés fortélyai a Közép-Duna mentén címmel jelent meg pár éve. Ez a gyűjtés a Duna 120 km-es magyarországi szakaszán történt, és -láss csodát- olyan eltérésekkel főzik a magyar emberek a halat, hogy csak ámulni lehet rajta. Mert ahány ház annyi szokás. És mindegyik család azt a receptjét mondta el, ami náluk a legnépszerűbb. Krumplival? Csipetkével? Vegetával? Zöldfűszerekkel? Paradicsommal? Paradicsompürével? Paradicsomlével? Esetleg lecsóval? Tegyünk bele borsot is? Vagy füstölt szalonnát? Zsírral készítsük? Dinsztelt hagymával? Fehérborral? Harcsából, csukából, busából, vegyes halakból? Minden lehetséges, csupán nyitottnak kell(ene) lennie mindenkinek. Mert mindegyik halászlé, amit itthon készítenek az emberek. A mai napig ezek a családok így készítik, és így szeretik. És igen itthon, a Duna mentén... Ezért is választottam most egy olyan halászlét, ami nekem kedves. Busából, sós palacsintacsíkokkal.
Eretnek halászlé

Hozzávalók:
2 kg busa (patkó, fej, farok)
2 fej vöröshagyma
2-3 evőkanál fűszerpaprika (bogyiszlai, mi más?)
só

4 db sós palacsinta

Elkészítése:
Ahogy mondani is szoktam: mi sem egyszerűbb! Fogjuk a halat, és alaposan bedörzsöljük sóval, majd egy éjszakára (letakarva) a hűtőbe tesszük. A felhasználás napján kivesszük az elkészítés előtt egy órával, és szobahőmérsékleten pihentetjük. Feldaraboljuk a vöröshagymát (nyugodtan mehet nagyobb kockákra, nem kell finomkodni).. A hagyma egyik felét beleszórjuk a fazékba (a legjobban bográcsban, fatűzön szeretem elkészíteni, de most erre nem volt lehetőségem). Beletesszük a halat, először a félbevágott fejet és a farkat, majd rá a patkókat. Erre szórjuk a felkockázott vöröshagyma másik felét. A halakat én nem mosom le, az a ragadós, nyálkás izé a húson szerintem kell az ízvilághoz, amit szeretek. Felengedjük annyi vízzel, amennyi a halat egy ujjnyival ellepi, majd maximumra kapcsoljuk a hőt. 
Amikor a víz felforrt az ételt megszórjuk a fűszerpapika nagyobbik részével. Most bontsunk egy üveg üde, hűtött szekszárdi Kadarkát (a Kadarka szekszárdi, pont. A többit felejtsük el, más talaj, más művelés, ergo nem játszik ehhez az ételhez). Ezt a bort a halászléhez "találták ki". Könnyed, élénk, az ízvilága tökéletesen illik a halászléhez, ne akarjuk elnyomni egy Cabernet Sauvignonnal, vagy Shirazzal, nem éri meg!
A paprika betevése (azaz a forrás) után 10 perc múlva kóstoljuk először. Ha kell sózzuk, ha a színe nem az igazi, tegyük hozzá a maradék fűszerpaprikát. Ne kevergessük (mert akkor összetörik a hal), ha kell, akkor rázzuk, forgassuk a fazekat/bográcsot. További 10 perc elteltével a halászlénk elkészült, jöhet le a tűzhelyről. Van egyéb jel is arra, hogy a halászlé elkészült. Ha az étel fölé tesszük a tenyerünk, majd ha a gőz átjárja és összeszorítjuk ragad a kezünk (Matula bácsi), vagy ha a fej feljön az étel tetejére már tudhatjuk, hogy  a hal elkészült, és nem fog túlfőni.
Kizárólag forrón tálaljuk, én legalábbis így szeretem a legjobban enni. 
Merjük az időközben kisütött, majd felcsíkozot és porciózott palacsintacsíkokra a forró, illatos levet, tegyünk rá halat (ki milyen részét szereti illetve kéri), és azonnal tálalhatjuk is. Ne feletsünk el hozzá jóféle csípős paprikát kínálni (én macskapöcsével szeretem a legjobban, csak sajnos mostanában nem sűrűn jutok hozzá. De szárított cseresznyepaprikával is igazi ízbpomba lesz belőle. És nem, az erős pistával ez az étel sem lesz jó...)

Forró, ízes, tüzes, mégis könnyed. A hal elomlik az ember szájában, amit kiegészítenek a sós palacsintacsíkok, és megkoronáz a tüzes paprika. Ezt enyhíteni csak egy korty igazi Kadarkával lehet, ami után egy falat friss kenyér is jólesik az egyszeri Motorosnak.

Ha esetleg maradna, akkor én úgy szoktam eltenni, mint egy kocsonyát: kicsi hús, kicsi hagyma, leöntve annyi lével, amennyi éppen ellepi, adagonként, majd be a hűtőbe. Másnap reggel egy forró teával (vagy egy finom Kadarka fröccsel) és puha friss kenyérrel fogyasztva a Mennyországba fog repíteni halkocsonya néven.
Jó étvágyat!

Csatlakoztál már a Motoros konyhája facebook csoporthoz? Pedig érdemes!

Ugye nem felejtettétek el, hogy legközelebb az Atlanti óceán közepéről, az Azori szigetekről, Sao Miguelről fogunk jelentkezni online (majd utána több blog-, és vlogbejegyzésen keresztül), tartsatok velünk akkor is, várunk Titeket!