Vakvarjú étterem: kárr lenne kihagyni!
2018. február 18. írta: motoroskonyhaja

Vakvarjú étterem: kárr lenne kihagyni!

A múlt héten Dórival felkerestük fővárosunk pár olyan helyét, ami gasztronómiai szempontból igencsak birizgálta már a fantáziánkat (vagy ha stílszerűek szeretnék lenni: a csőrünket). Persze tudjuk mi is, megvannak a bloggerek által -minimum- ötszázszor megírt menő helyek, de mi inkább olyan éttermekre vágytunk, amik szintén kiválóak, de valamiért mégsem kerülnek a figyelem középpontjába. Nnnna, ezen nagyszerű éttermek közé tartozik a Vakvarjú étterem is, aminek az újlipótvárosi egységét látogattuk meg. 

vv.jpgAz újlipótvárosi Vakvarjú a RAM Colosseum megkapó épületében található, nagyon hangulatos kerthelyiséggel. Persze a hangulatos kerthelyiség nem a februári hidegbe való, de most nem is erről szeretnék beszélni :) Előzetesen neten keresztül foglaltunk asztalt szombat 19:30-ra, ami az étteremmel való egyeztetés után sima ügy volt. Kicsit tartottam is tőle, mert későn küldtem el a foglalást, de a válasz az volt: örömmel várnak minket.

img_20180210_1946363.jpg

Az étterem belső tere kellemes és eléggé bohém ahhoz, hogy az ember megfelelő hangulatba kerüljön, persze ehhez nagyban hozzájárul a pincérek (nem tolakodó) kedvessége és a profi bárzongorista is, aki nagyszerűen játszott az este folyamán.

img_20180210_1946069.jpgMivel előzetesen már tájékozódtunk az aktuális étlapról, a leves-választás eldöntött volt. Dóri lestyános őzragulevest kért, ami csuporban érkezett, és nagyszerű döntés volt a szezonális ajánlatok közül,

img_20180210_1948231.jpgén pedig vörös cheddar krémlevest választottam sültpaprika pestóval és kukoricaropogóssal.

img_20180210_1948159.jpgMindkét leves nagyon gyorsan érkezett, forró, finom és tökéletes állagú volt.

Most jött a vacsora érdekesebb része: mi is legyen a főfogás? Annyi finomnak ígérkező, megkapó étel volt az étlapon, hogy nem tudtunk választani. És itt jött az a pincér, akiről egy vendég csak álmodhat: segítőkész, udvarias, érti a dolgát, kellőképpen közvetlen (de nem tolakodó!), ismeri az ételeiket, és jól tudja őket a megfelelő borokkal is párosítani. Így a döntés Dóri részéről bélszínsteak lett ajváros gerslivel, savanyú uborkával és sült baconnal, amit serpenyőben szerviroztak,
img_20180210_2001552.jpgén pedig konfitált tarkamarha  Stefániát választottam schupfnudlival, sültpaprika krémmel és grillezett barnacsiperkével.

img_20180210_2001260.jpgMiután lerendeztük a "kötelező köröket" (bélszín rare-re sütve, schupfnudli nem pirítva stb) jöhettek a borok. Mivel a cheddar leveshez egy nagyszerű, 2015-ös Dobosi pince által készített Kéknyelűt fogyasztottam (Veszprém város bora volt anno), a bélszínhez és a tarkamarha Stefániához egy számomra ismeretlen, de annál finomabb italt ajánlottak: a Ménes pincészet 2016-os Feketeleánykáját. A borok annyira jól passzoltak az ételekhez, hogy vennem kellett egy-egy palackkal otthonra is, csupán azért, hogy meg tudjam őrizni az ottani vacsora hangulatát.

Ahogy az ember a borospoharat az ajkához emeli, hogy a benne lévő nedű ízvilágával kiegészítse a finom és minőségi falatokat, miközben hallgatja a lágy zongorajátékot egy ilyen csodás helyen..... Át kell élni, hogy érezzétek!

Az étterem hangulata, az alapanyagok és az elkészült ételek minősége, a felszolgálás figyelmessége és a pincérek szaktudása alapján nagyon ajánlott kategória mindenkinek, próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!

A beszámoló NEM szponzorált, csupán az élményeinket osztottuk meg. A fotók (szintén nem szponzoráltan) a legbiztonságosabb telefonnal: BlackBerry KeyOne-nal készültek.

A bejegyzés trackback címe:

https://motoroskonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr3113678918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mrs. Clayton 2018.02.18. 20:52:17

Es hogyan boldogult Dori a serpenyovel? Hogyan lehet abbol kienni a hust anelkul, hogy a teflont felvakarja az ember?

motoroskonyhaja 2018.02.19. 11:56:20

@Mrs. Clayton: Teljesen jól boldogult vele :) Nem teflon serpenyőben szervírozták az ételét, azaz nem vakarta fel a bevonatot. Valószínűleg csak a tálaláshoz használják az ilyen serpenyőket. Az utóbbi években amúgy itthon elég nagy divat lett serpenyőben tálalni, mintha az egész étel egyben, és abban az edényben készült volna. Több helyen is tapasztaltam ilyet.

Mrs. Clayton 2018.02.19. 21:55:18

@motoroskonyhaja: ah ertem, a kep alapjan ugy tunt, h a serpenyobol kellett kienni. Nekem nem tetszik ha nem tanyeron szolgaljak fel az etelt. Anno itt is divat volt, hogy minden baromsagon, lapaton meg amit akarsz hoztak ki az etelt. Oszinten en meg a palakovet is max sajttal tudom elfogadni massal nem. Lattam mar csillagos helyen koszobor fel fejet meg hullamos aluminiumot amin etelt szolgaltak fel, de szerencsere nekem meg igy nem hoztak ki semmit.

2018.02.21. 00:27:57

Érdekes, pont a múltkor voltunk a vakvarjuban, bár a paulay ede utcában, úh biztos más a kettő.

Viszont eléggé alulmúlta a várakozásokat, főleg a pincérek hozzáállása miatt, de az étel sem volt az igazi. A kenyérlángos például oda volt kicsit égetve, de tatárbifsztekből is jobbat eszik az ember otthon.

Ez a serpenyős/falapátos dolog meg szerintem egynek elmegy, bár szvsz egy kicsit fáradt ötlet már (mint amikor befőttes üvegben hozzák az üdítőt valahol, meh), viszont mi 4-en voltunk, és nehéz elférni ezektől a tkp. hülyeségektől.

De elnézést, nem lehúzni akarom a te élményedet, biztos szuper volt.

A paulay ede utca, na az nem volt szuper. :)

motoroskonyhaja 2018.02.21. 20:33:35

@Mrs. Clayton: Igen, úgy is volt: a serpenyőből kellett kiennie, ezért is írtam, hogy a tálaláshoz használták a serpenyőt. Ergo -szerintem- a sütéshez más edényeket használtak, aztán összerakták ezt a kompozíciót a serpenyőbe, és abban tálalták. A Kempinskiben lévő ÉS-ben is szoktak így tálalni.

motoroskonyhaja 2018.02.21. 20:42:16

@Nagy kámpics: Dehogy húzod le az én élményemet, sőt! Örülök, hogy megosztottad velem a tapasztalatodat!!!! Érdekes, hogy -ezek szerint- egy cégen belül mekkora különbségek vannak, nem is gondoltam volna.
Én pont a pincér szakértelmét, türelmét, hozzáállását és tudását emeltem ki, míg Te -többek között- ezt kritizáltad, ahogy a Nektek felszolgált étel minőségét is.
Én eddig csak az újlipótvárosi egységet látogattam meg többször, és mindig nagyon jó élményekben volt részem, de ezek szerint a cég másik része nem igazán úgy működik, ahogy kell. Egy elég bolondnak tűnő hasonlat jutott most eszembe: nem tudom, hogy a Vakvarjú franchise-e vagy sem, de pl. a KFC-nél tapasztaltam azt, hogy míg a fehérvári és a győri egység nagyon finom, addig a budaőrsi bűn rossz, mind az ételek színvonalában, mind a kiszolgálók hozzáállásában.
Lehet rossz példa volt, de talán érthető :)
Ahogy egy másik hozzászólásomban írtam én is azt vettem észre, hogy ez a serpenyős dolog az utóbbi években lett felkapva pár helyen, de szerintem is eléggé ...... halovány, hogy finoman fogalmazzak :) A Kempinski-beli ÉS-ben volt ilyen élményem, aztán láttam (kintről, mert már maga a parasztvakító koncepció sem érdekel) a vászolyi Zománc bisztróban.

Mrs. Clayton 2018.02.22. 20:07:57

@motoroskonyhaja: na hat de pont ezt mondtam, hogy nekem tok gaz, ha egy etelt a serpenyobol kell kienni, hogy karistol mar a kes meg villa a hus allatt, meg kenyelmetlen is mert ugye van egy pereme meg ott a nyel is, na mindegy am, meg mint ahogy kampics mondja nem lehurrogni akartam, csak en azt preferalom, ha tanyeron szevirozzak az etelt. Mondjuk valoszinuleg egy 7-8 fogasos degusztacios menu eseten elfogadnam a felbevagott marvanyfejet, meg az aluminium hullamlemezt, mert csak egy ket falatot kell leenni rola.
Hamburgerezoben volt egy idoben divat h fritozkosarban jott a hasabkrumpli, meg deszkan a burger. Ez meg oke, de mint mondtam nekem adjanak tanyert inkabb, mert az illik egy rendes etelhez.
süti beállítások módosítása