Ami -a nevével ellentétben- se nem székely, se nem gulyás, de a miénk, eszméletlenül finom, imádjuk, bár sajnos eléggé kevesen készítjük így el. Ezt az ételt az erdélyi népi konyha nem is ismeri, és nem tartozik a gulyásfélék családjába sem. De akkor miért is ez a neve?
Egyszerű ez is, mint a faék! A Székely gulyás keresztapja Petőfi Sándor, a megalkotója (vagy inkább a megalkotott ételt először evő) pedig Székely József (Petőfi kortársa), vármegyei főlevéltáros. Ahogy a mondában van, a vármegyeházzal szomszédos volt az akkori Komló kert az éttermével, ahová Petőfi és Székely is bejáratos volt. 1846-ban egy napon Székely kicsit később ment ebédelni, és -minő véletlen- a kaják kifogyóban voltak, csekély volt a választék. A készséges korcsmáros a vendég (Székely) kívánságára összerottyantotta a maradék tejfölös savanyúkáposzta-főzeléket a sertéspörkölttel. A rögtönzés ízesnek, kellemesen zamatosnak bizonyult. Tanúja volt ennek Petőfi, aki legközelebb ugyanazt rendelte magának, s hozzáragasztotta Székely nevét. Hamarosan meggyökeresedett, ismertté vált a "Székely gulyás"... Manapság -kicsit átalakítva, felturbózva, a tejfölt külön tálalva, és a savanyú káposztát kihangsúlyozva- Székely káposzta néven fogyasztjuk, pedig az eredeti recept -szerintem- sokkal finomabb, kifinomultabb, selymesebb.
Székely gulyás
Hozzávalók:
1 kg savanyú káposzta
80 dkg falatnyi darabokra kockázott sertéshús (én lapockát használtam hozzá)
3 dl normális tejföl (normális= minimum 25% zsírtartalmú)
1 fej vöröshagyma
4 evőkanál lecsó alap
2 evőkanál zsír
5 dkg füstölt szalonna
1 evőkanál fűszerpaprika (bogyiszlai, mi más)
1 evőkanál liszt
6-8 szem borókabogyó
2-3 babérlevél
Bors
Só
Elkésztése:
Készítsünk egy normális sertéspörköltet, ez nem nagy etvasz, ugye? A pörkölthöz én az eltett lecsóalap zsírjának a felét használtam, így még finomabb alappal tudtam dolgozni. Hozzátettem a füstölt szalonnát,
és az apróra vágott vöröshagymát is. Mikor a szalonna zsírjára sült lehúztam a tűzről, majd megszórtam fűszerpaprikával gazdagon.
Átkevertem, majd jöhetett a lecsó alap.
Az edény vissza a tűzre, és beleszórtam a finom, kockázott lapockát,
Mivel pörkölt készült, így alaposan átkevertem, és pörköltem a húst, hadd piruljon. Persze néha kell adni az ételnek egy-egy löttyintés vizet (adagonként 0,5 dl), hogy ne ragadjon le a paprikás-lecsós szaft. Sóztam, borsoztam, majd beletettem a babért és zúzott borókát is.
A húst puhulásig főztem. Közben elkészítettem a káposztát is. Az előzőleg említett lecsó alap zsírdugójának másik felét ebbe az edénybe tettem, majd rádobtam a nyers savanyú káposztát a levével együtt.
Alaposan átkevertem, majd borsoztam, és őrölt köménnyel szórtam meg.
Gyönyörű színe lett az átkeverés után, na és azok az illatok..... ) 1 dl vizet aláöntve a káposztát puhára pároltam. Közben összekevertem a tejfölt a liszttel.
A kész pörköltet hozzáadtam a puha káposztához.
Átkevertem, majd bele zuttyantottam a lisztes tejfölt is.
Újabb keverés és egy nagy rottyantás után (kb. 10 perc) el is készült az étel. (Én mondjuk toltam bele kevés friss, csipős paprikát is, de ez opcionális)....
Ezt az ételt nem szabad porciózni, hanem egyben illik tálalni. Finom, rusztikus kenyérrel (nagyon jól megy hozzá a valódi barna kenyér), plusz tejföllel és csípős paprikával kínáljuk.
Jó étvágyat!