A piac minden egyes város életében kardinális dolog, mondhatni lételeme az adott város lüktetésének. Nincs ez máshogy Szófiában sem, ahol terülj-terülj asztalkám színvonalat nyújt, és -azt kell mondjam- kenterbe veri választékban és minőségben is a hazai piacokat.....

"Vegyük fel a ritmust"

Egyszer, mikor ChiliRevivel Londonba indultunk, Ferihegyen (most lövésem nincs hogy hívják, lisztezzétek be a fejem tetejét érte...) egy magát trendinek gondoló pár volt előttünk a check-in pultnál. Szegény nő egyfolytában panaszkodott, hogy úgy inna egy kávét. Erre a kedves férfi partner megjegyezte: ebből a szarból itt ne igyál, majd igyál Londonban a Starbucksnál, hogy fel tudd venni a londoni ritmust. Mi még azóta is ezen a jeleneten röhögünk, pedig volt már vagy egy éve is.... :)

Semmi gond, mi is elhatároztuk, hogy végre felvesszük a helyi ritmust. Hol máshol találhatnánk erre méltóbb közeget, mint Szófai legnagyobb piacán? Ott és úgy reggelizünk, ahol és ahogy a helyiek, végig fogjuk csámborogni az egész helyet, ismerkedünk, alkudozunk, vásárolunk.

Ahogy a munkám során is szoktam (mit nagyzolok, jelenleg munka nélkül vagyok :) először az egész területet járom végig, és nagy vonalakban ismerkedem meg a hellyel. Utána már bele lehet menni a részletekbe is.

Reggel volt, a 7Days is elfogyott (olvassatok utána az első részben), éhesek voltunk. Miután én már voltam párszor Bulgáriában (hja, ezer éve, talán igaz se volt), kezdetektől fogva kerestem a frissen fogott, és hirtelen kisütött kis halat, a Caca-t.

Annak idején is imádtam (ahogy a helyi pizzát is - ChiliRevi meg is őrült az első pár nap alatt, ahogy vadásztam a régi ízekre), most sem okozott csalódást. Kellemesen sós, frissen, helyben sütött, lehet nyomni rá a helyi söröket:) Zacskóba véve ezzel kezdtük felderíteni a piacot.

A hal az első -felfedező- kör végére elfogyott, és mindkettőnk hasa valami igazán tartalmas reggelire vágyott. Ilyenkor mi mindig azt figyeljük, hogy hol eszik a legtöbb helyi, és oda is mentünk. A hely nem volt valami felemelő, de az ételek -hmmmm- isteniek voltak! Mit is ettünk? Először is ittunk.... :)

Ahogy a helyiek is tették (tudjátok: fel kell venni a ritmust :) Van egy (?) nagyszerű italuk, amit úgy hívnak: Rakíja. Nagyon finom, a mi pálinkánkhoz hasonló, de -ahogy mondani szokás- teljesen más :) Több félét is kóstoltunk, de nekünk igazán a fenti képen levő jött be igazán, mindenkinek ajánlom, nagyon-nagyon finom. Ja, és egy két dekás (2 dl) üveg kemény 350 HUF-ba került..... Éééééés isteni! Ha viszont kimérve kérné bárki is (azt is lehet természetesen) nem árt, ha figyelembe veszi: az alap a sztogram, azaz 1 dl..... Tőlünk keletebbre egyszerűen eltűnik a "feles", de -higgye el nekem mindenki- nagyon gyorsan meg lehet barátkozni a sztogram vagy a -minimum- egy literes sör fogalmával.

No, ennek elfogyasztásával a helyi közösség aktív tagjaivá váltunk, és már bátran rendelhettünk a reggeli "ébresztőkből". Mi kapva-kaptunk az alkalmon, és minden finomságot berendeltünk.

Volt a papírtányéron kebapcseta (bárány-sertés darált húsból készült kolbászka, a képen elöl), Kjufteta (a mi fasírtunkhoz hasonló, ez van a villán már félig megéve), Karnacseta (vékonyabb, friss házikolbász - ez a középső és a felső a tálcán, ugyanis ebből is van többféle), mindezek faszénen grillezve-sütve. Kértünk hozzá helyi mustárt (ezt csak így, egyszerűen :) ), és Ljutenicát (darált, sült Kápia paprika, paradicsom, padlizsán és végre helyi bolgár fűszerek - ez a képen a ketchupnak látszó dolog, nem csípős!). A burgonyás bagett és a Zagorka csak kiegészítette, hatalmas magasságokba tolta ezt a reggelit. A háttérből látszik, hogy nem a Ritz volt a hely.... :) De NAGYON megérte!!!!! Mind ízvilágban, mind árban. Ilyen reggeli után a halandó ember hegyeket tud megmozgatni.

Akkor irány a PIAC, most már lassabban, minden részletre figyelve.

A piac kb. akkora, mintha a Nagycsarnok összes szintjét egymás után tennénk le. Hatalmas, végeláthatatlan. A bejáratnál a virágárusokkal kezdődik, és a végén cukorkaárusokkal végződik. A piac melletti házakban török és arab árusokkal találkozhatunk, de megtalálható a "100 forintos" bolt, kisebb vegyiárukereskedések és ruhaüzletek portékája is. És persze a cigaretta árusok is, akik az amúgy is olcsó cigit még olcsóbban kínálják neked...

A piac első részén fedett, csarnok-szerű rész alatt vannak az árusok,

akik jellemzően zöldséget-gyümölcsöt árulnak. Ennek oldalában kis üzletek húst, tejet, sajtot és olajbogyót kínálnak,

de persze van helyi "mindenes" stand is, ahol a már fent említett szószt is lehet kapni.

Ezt a részt már egy önálló bungalló sor követi, szintén zöldség-gyümölcs árusokkal az egyik oldalon, gyönyörű és kiváló minőségű cserépárusokkal a másikon.

Kedvenc jófej árusunk még pózolt is nekünk, pedig tényleg csak érdeklődtünk, nem vásároltunk semmit.

Természetesen ruha- és kacatárusok (illetve háztartási kiegészítő árusok :) is voltak ezen a részen, a ruha űberbrutál ronda és ahhoz képest drága (mint nálunk falun egy-egy kirakodóvásárban).

Az áruk minősége a zöldség-gyümölcs részen nagyon jó volt, valóban érett, hibátlan termékek kerültek a pultokra:

Az alap termékeken kívül azért találtunk különlegességeket is, fehér cukkínit, szárított vargányát, és a helyre jellemző paradicsomot:

A paradicsomról külön is érdemes pár szót ejteni. A legtöbb hazánkfiának a paradicsom az a gyönyörű, piros, gömb alakú finomság, ami pl. a kép bal szélén is látszik. Bulgáriában, Ukrajnában és Törökországban viszont ezt a  középen látható fajtát részesítik előnyben a másikhoz képest. Sokkal nagyobb, lédúsabb, jóval édesebb ízű normál társánál. Ja, és rondább is persze, de elkészítve az íze kárpótól mindenért.

Árak:
Ahogy a képeken is látszik a röhej kategóriába tartoznak az áraik (1 leva = 150 Forint), lehet számolni :) (pl. körte, barack, paprikák stb. 150 Ft/kg, nektarin 120 Ft/kg, fehér cukkíni 90 Ft/kg)

Mindent összevéve ez a piac megér egy elég részletes kalandozást, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Akinek pedig nem jön be jó ha tudja: a piac mellett található az Oroszlános híd és jó pár nevezetesség, de 2 Billa is várja itt vásárlóit.

Itt már volt alkalmunk a helyi kifőzdék kínálatát megkóstolni, de még nem ettünk igazi helyi ételt. Hogy végül sikerült-e? Az utolsó részből ki fog derülni.

És ígérem: az utolsó résszel is igyekezni fogok, hiszen itt a Karácsony a nyakunkon, így szeretnék pár ötletet adni az ünnepi menüre.

Befejező rész ITT