Misoleves! Ha ezt a szót hallja egy japán-barát ember, melegség tölti el a szívét. Melegség, mert japánban a misoleves hasonló indulatokat kelt, mint nálunk egy igazi, minőségi, rostélyosból készült húsleves. Ez a leves a japán levesek alfája és omegája egyben. Eszik mindig. Reggel-délben-este. A különbség csak annyi, hogy míg nálunk a levesnek meghatárzott helye van egy-egy étkezés sorrendjénél, addig japánban ezt a levest szürcsölik (szó szerint) minden étkezés bármely szakában, ergo lehet ez a leves az étkezés záró felvonása is, de egyaránt reggelire is nyomják.
A leves maga -a mi marhából készült húslevesünknél- jóval egyszerűbb és gyorsabb is. Elintézhetnénk annyival, hogy x dl vízzel elkevert dashino-motóban feloldunk pár evőkanál fehér misót, aztán ezt vagy azt tesszük bele, majd tálaljuk. De ennél sokkal több ez a leves. Hazavárás. Az érkezés öröme. Az étkezés öröme. Maga az umami. Maga a mennyország. Sima, lágy, könnyed, egyszerű, házias, rengeteg jelzőt lehete írni rá. Lássuk miből is áll ez a tradicionális leves, és mitől annyira egyszerű, mitől annyira finom és mitől ennyire tökéletes!
Az "alap" miso leves
Misoleves tofuval és kombu algával - Kombu miso shiru
Hozzávalók:
2 evőkanál fehér miso
1 evőkanálnyi csíkokra vágott kombu alga
1 doboz (30 dkg) tófu
1,2 l dashi
2 evőkanál újhagyma
1 evőkanálnyi csíkokra vágott nori alga
Elkészítés:
A vizet tegyük fel főni a csíkokra vágott kombu algával együtt. Az algának kell jó pár perc, amíg megpuhul (ez egy jó vastag algafajta). Amíg az alga megpuhul, addig átadja az ízét a víznek. Amikor a víz felforrt tegyük bele a a dashimotot, keverjük el. Amikor a dashi feloldódott tegyük bele a misot, és kevergessük addig, míg feloldódik. Alakulnak az ízek:) Közben kockázzuk fel a tofut és az újhagymát. A tofut és az újhagymát osszuk szét tányérokra. 3-4 perc forralás után merjük a levest a tofus-újhagymás alapra, majd szórjuk rá a csíkokra vágott norit. Már nincs is más dolgunk, csak élvezni a kifinomult ízeket, a forró leves összetevőinek harmónáját. Ha nagyon vagizni szeretnénk szórjuk meg kevés bonito pehellyel (katsuobushival). Eszméletlen erőt tud adni egy-egy strapásabb nap után. Nekünk olyan, mint a magyaroknak a húsleves egy-egy hűvösebb estén. Semmi másra nem cserélném el!
Ahogy a húslevesnek, így a misolevesnek is rengeteg variációja létezik. Leírok pár ismertebbet:
Zöldséges misoleves - Yasai miso shiru
Hozzávalók:
2 evőkanál fehér miso
1,2 l dashi
30 dkg jégcsapretek
1 teáskanál őrölt gyömbér (a friss az igazi)
1 szál kisebb sárgarépa
1 evőkanálnyi csíkokra vágott nori alga
Elkészítés:
Tegyük fel a vizet, tegyük bele a dashimotot, majd a misot, ahogy a fenti receptben olvastuk. Adjuk a leveshez a retket, a répát és a gyömbért, és főzzük kb. 4 percig. Az alga csíkokat osszuk el négy tálba, majd merjük rá a levest.
Misoleves jégcsapretekkel és sárgarépával - Daikon miso shiru
Hozzávalók:
20 dkg jégcsapretek
6 dkg sárgarépa
2 evőkanál fehér miso
1,2 l dashi
Elkészítés:
Az összetevők alapján ugyanolyan recinek tűnhet, mint az előző, de nem az:) Forraljunk fel 1 l vizet a dashival, répával és jégcsapretekkel, és főzzük 5 percig. Egy másik tálban közben keverjük el a misot a maradék dashimotos lében, míg teljesen feloldódik. Öntsük a "fő" levesbe, és 1-2 perc alatt forraljuk össze. Szedjük a levest tálakba, és már ehetjük is:)
A fentiekből látható, hogy a misoleves-összetételek sokfélék lehetnek. Mindegyik nagyszerű. Gyakorlatilag arról van szó, mint nálunk a húslevesnél: ha csirke van otthon abból készítjük. Ha sertés abból. Ha marha (amitől nekem IGAZI egy magyar húsleves) akkor abból. A különbség gyakorlatilag annyi, hogy egy misot nem kell órákig
gyöngyözve főzni, és talán ettől (és a fenséges ízvilágtól) annyira népszerű, és annyira hétköznapi ez a leves.
Szeretnék itt kitérni a dashi (dashino moto) lényegére. Ahogy írtam is, az alaplét dashinak hívjuk, ha mi készítjük, de sokszor egyszerűbb por alakban megvenni, ezt hívjuk hivatalosan dashino motonak, amit sokszor rövidítenek dashimotonak (ahogy itthon is van olyan kávé amit mi főzünk, és van olyan, amit por alakban veszünk, ennek neve instant kávé granulátum, ezt szoktuk instant kávénak rövidíteni, de legtöbbször csak azt mondjuk: készítünk egy kávét:) Hogyan is készül egy japán alaplé? Pofon egyszerű! Íme:
Dashi
Hozzávalók:
Kb. 4 evőkanálnyi kombu algalap (mivel ezt elég vastag lapokban árulják nálunk, ollóval nyírja csíkokra mindenki)
1,2 l víz
1 csomag (kb. 2-3 g) bonito pehely (katsuobushi)
Elkészítése:
Bonito pehely (a palamida halat megfőzik, megszárítják, megfüstölik, majd aranygomba porral szórják meg, végül csíkokra vágják. Amikor a szeletek (csíkok) már megkeményedtek, lereszelik, s így keverik különböző ételekbe.) Ez a bonito, azaz japánul katsuobushi.
Kombu: nyugaton Kelp néven ismert, hatalmasra növő, jó vastag tengeri alga. Tél végén gyűjtik be, jó nagy darabokra vágva szárítják. Megpuhítja a vele együtt fővő
alapanyagokat, így lerövidíti a főzési időt minden hozzávalónál. Rengeteg jódot, kalciumot és számos vitamint tartalmaz. Megtisztítja a szervezetet, csökkenti a
vércukrot.
Naszóval: a kombut felszabdaljuk csíkokra. A vizet egy lábosba öntjük, majd beletesszük a kombu darabokat. Felforraljuk. Amikor a lé forr beletesszük a bonito pelyhet, majd további 2 percig forraljuk. Levesszük a lábost a tűzről, majd addig hagyjuk hűlni, míg szobahőmérsékletű nem lesz. Már használhatjuk is:) (vannak olyan vidékek, ahol a darabokra vágott kombut jó fél óráig ázatják a főzésre szánt vízben és csak utána kezdik melegíteni.)
Mindenki kótolja meg a misolevest, az egyik legfinomabb, legharmonikusabb leves (már ha nem csapják össze, mint a múltkorában a Trófea grill étteremben Budán, ami iszonyat volt, ott senki se kóstolja, mert borzalmas!!!!!).
Ahogy a régi tonic reklám szólt (anno a 80-as években) "aki egyszer megkóstolja, nem tud leszokni róla".
És ez teljes mértékben így van! Csak nem szabad az összecsapott, szar kajákat kínáló helyekből kiindulni! Csináljuk magunk, ezerszer jobban megéri!
