Végre megérkezett családunk harmadik japán tagja is, egy Suzuki SV 650N személyében, metálkék színben! Így már háromra duzzadt a japán "flotta", ebből kettő motor. Így fest a két moci a garázssoron:

ChiliRevi azonnal le is tesztelte (lévén az övé, neki a naked jobban bejön mint egy idomos, plusz nem mindegy, hogy a VFR-nél jóval könnyebb, alacsonyabb az ülésmagasság, nem csutkakormányos, és bukócsővel is felszerelhető:)

Nnnno, hát az új szerzemény tiszteletére japán hete(ke)t tartunk. Ez egyben nagyszerű diéta is, hiszen a japán konyha mindig friss, legtöbbször nagyon kalória- és koleszterin-szegény, rengeteg (majdnem) nyers zöldséget használó, és gyorsan elkészíthető ételekből áll, ráadásul olcsó is. Olyan ételekből, amik csodás ízharmóniával
ajándékozzák meg azt, aki veszi a fáradtságot, és nem Maggi leveskockából és normál spagettiből akarja elkészíteni.

A hajam égnek áll egy csomó blog és cikk olvasatán, ahol a jó ég tudja mivel nem helyettesítik a japán alapanyagokat, és azt hiszik mennyire jó japán kaját ettek. Bruhaha! A sok (magát trendinek gondoló) emberke pedig buzgón másolja ezeket, és fennen hirdeti, hogy milyen finom japán ételeket tud készíteni. Egészségükre, de én inkább maradok a normál japán konyhánál. A normál japán konyha ugyanis az eredeti alapanyagoknál kezdődik. El kell menni egy normális keleti boltba, ahol nem lehúzásra mennek, hanem tényleg a Vásárlót szeretnék kiszolgálni. Ezeket a lelőhelyeket majd igyekszem hozzá is írni a receptekhez. Ja, mielőtt még bárki is megkövezne, mondván vidékről azért nem egyszerű egy fővárosi keleti alapanyagokat áruló boltba eljutni, én magam 150 km-re lakok a fővárostól. Csupán előre kell gondolkodni, és összekötni a kellemest a hasznossal: amikor Pesten jár az ember be kell vásárolni, így (minimum) hónapokig kitart az otthoni készlet. Végső esetben ott a net: rendeljünk onnan. És ne legyünk lusták kicsit utána nézni, mert több esetben jóval olcsóbb külföldről rendelni, mint itthonról. Hogy ehhez már némi nyelvtudás is kell? Hát az kérem minimum ILLIK már manapság.....

A recepteknél mindig igyekszem bemutatni az étel eredeti nevét, és pár infót a technikáról, környezetről, fogyasztási szokásokról is.

Lássuk hát az első két receptet:

Yosenabe

Az étel a Nabemonók közé tartozik, ezeket japánban a közösen körbeült asztalnál készítik egy gázfőző segítségével, csak az alapanyagok előkészítése történik a konyhában. Amíg az étel készül a családtagok meg tudják beszélni a napjukat, ki mit csinált, mi történt vele.

Hozzávalók:
30 dkg tőkehal (én fekete tőkehalat használtam)
8-10 kagyló (fagyasztott fekete kagyló teljesen megfelelő)
4 nagyobb garnéla (ezt most elhagytam, de jó, ha benne van! Sajnos csak nyers gambasok vannak itthon lefagyasztva)
20 dkg csirkemell filé
1 tófu (300 g)
4 kelkáposzta levél
2 szál póréhagyma fehér része
8 siitake gomba
1,2 l dashi
3 evőkanál mirin
4 evőkanál japán szójaszósz (a normál boltokban kapható szójaszósz NEM japán, kizárólag szójababból készül, míg a japán változatban búza is van)

Elkészítés:

Én szárított shiitake gombát használtam, így azt be kell ázatni 10 percre, addig fel tudjuk darabolni a többi hozzávalót. A halat 3-4 centi hosszú csíkokra (azaz falatnyira) vágjuk. A csirkével és tofuval szintén ezt tesszük, a káposztát 3 centis lapokra, a póréhagymát pedig ferdén 2-3 centis darabokra. A léhez keverjük el a dashit, a mirint és a szójaszószt a vízzel, majd tegyük fel főni. Amikor forrni kezd adjuk hozzá a csirkét és a káposztát, Főzzük 5 percig. Zúdítsuk bele a kagylót, a gombát, a rákot, a halat, majd további 5 percig főzzük. Már csak a tofu és a póréhagyma maradt, tegyük ezeket is a többihez. Figyeljünk a fentiek sorrendjére! 2 perc további rotyogás után vegyük le a tűzről, és forrón tálaljuk.

Currys sült hal - Szakana no karejaki

Hozzávalók:
4 szelet friss tengeri hal (a tőkehal, laposhal vagy a tengeri pisztráng is jó hozzá)
2 evőkanál citromlé
2 evőkanál rizsecet
2 evőkanál világos szójaszósz
1 evőkanál currypor
1 evőkanál szezámolaj
1-1 teáskanál fekete és fehér szezámmag

Elkészítése:

Keverjük össze a citromlevet az ecettel és a szójaszósszal. Kenjük meg vele a halszeletek mindjét oldalát, és hagyjuk állni 5 percig. Addig hevítsünk fel egy magasabb falú serpenyőt, és pirítsuk meg benne a szezámmagokat. Ha a magok már vidáman ugrálnak öntsük ki egy tálkába őket és tegyük vissza a serpenyőt a tűzhelyre. Ha az edény ismét felforrósodott, öntsük bele a szezámolajat. Amíg a serpenyő újra melegszik szórjuk meg a halakat a curryporral, majd süssük mindkét oldalukat 1-1 percig. Tálaláskor szórjuk meg pirított szezámmaggal.

Az ahány ház annyi szokás elve szerint Oszaka környékén a páccal megkent halakat lisztben elkevert curryporba forgatják és úgy sütik ki. Így is finom, én viszont most diétázom:) Ja, most hijikis-zöldséges rizzsel tálaltam.

Alapanyagok beszerzési forrása(i):
Tőkehal, gambas: a legjobb halakat itthon a Budaörsi halpiacon kapni. The fishmonger!!!
Tofu: minden normálisabb szupermarketben lehet kapni, kb. 300 HUF
Siitake gomba: a Rákóczi téri keleti boltban veszem csiperke gomba áron. Mindig veszek egy 2,5 kg-s csomagot (2500 HUF), az majd egy évig elég
Dashi: minden keleti boltban kapható, a Rákóczi téren 650 egy doboz, Ázsia boltban (Pipa u) 1300 HUF, de jól járunk a Kapy Ázsia (Kapy u.) bolttal is
Mirin: Rákóczi téren 1000 HUF(minimum 6 hónapra elég), Kapy-Ázsia és Ázsia boltban is kapható
Japán szójaszósz: hiperekben lehet kapni a Kikkoman márkát, kezdésnek megfelelő, 900 HUF, de inkább keressük fel a fenti boltokat
Rizsecet: 5%-os ecet rizsből, sajátos ízt kölcsönöz az ételeknek. Higított magyar 10%-os ecet nem jó! Ázsia boltban és a Kapy-Ázsiában a legolcsóbb, kb. 8 hónapra elég egy 600-800 HUF-os üveg.
Szezámmag: a fehér majd' mindenhol kapható, a feketéért a fenti boltokat kell meglátogatnunk, legolcsóbban a Rákóczi téri boltban vehetjük.
Szezámolaj: egy egyszerű LIDL/ALDI kínálatában is megvehetjük, de a fenti boltokban több közül is válogathatunk.