azonban búcsúzunk egy kis hazaival - újragondolva :)

De miért is a japán ez a hét?
1: imádjuk a japán konyhát.
2: dokim azt mondta most egy kicsit diétáznom kell.
3: megérkezett családunk harmadik japán tagja is, de ennek részleteiről majd később!

Gurultunk egy nagyot Rizsrakétával vasárnap. ChiliRevi sült kolbászt kívánt, ami itthon nincs (nem fagyasztunk ilyeneket, inkább mindig frissen fogyasztjuk vesszük és készítjük, épp' ezért sosincs kéznél:) Végig gurultunk a Balaton északi partján kolbász-leső üzemmódban, és meglepő következtetésre jutottunk: sehol nem kapsz ilyet Szigligettől Füredig, sem az út szélén, sem a strandok mellett (bent biztos, de azért nem fizet az ember belépőt, hogy sültkolbászt egyen....) Füreden lementünk a Thagore sétányra, mellette áltunk meg a mocival. Ott a kedvenc pecsenyésünknél végre ráleltünk az áhított csemegére, a sült kolbira! Igaz (Balaton, nyár) horror áron mérték, de finom volt nagyon. A magyaros ételek körüli gondolatokkal gurultunk haza, és -tudván, hogy teljes egészében kedvenc japán csemegéinknek fogjuk szentelni a következő hetet- egy hazai kedvenc újra gondolásával búcsúztunk ideiglenesen a hagyományos ételektől.

Sertéslapocka Hentes módra, vele főtt nudlival

Hozzávalók:

50 dkg szép dundi "csíkokra" vágott lapocka
1 fej vöröshagyma
1 evőkanál vaj (NEM margarin, azt felejtsük már el)
2 evőkanál liszt
2 dl fehérbor (pl. juhfark a somlóról)
2,5 dl csirkehúsleves
2 közepes nagyságú, csíkokra vágott csemege uborka ( a legjobb a kovászos lenne hozzá, de az épp' most érik)
10 dkg házi (nem gép!!!!) sonka, a nyers-füstölt az igazi - tessék piacra is járni, ne a mű vacakokat venni a boltokban!!!!
2 dl tejföl
só
bors
2 dl langyos víz
50 dkg fagyasztott nudli

Elkészítés:
A lapockát sózzuk, borsozzuk, majd a forrósított vajba tesszük, és mindkét oldalát szép pirosra sütjük. Én utána az egyiket "minőség ellenőrzés" címén rögtön be is szoktam falni, némi mustárral megkenve.... Kivesszük a zsiradékból, és külön tálra tesszük. Most itt lehetne olyat, hogy előmelegített tál, meg lefedve, meg melegen tartva, de ez csak rizsa, semmi baja nem lesz addig, míg a többit össze nem rottyantjuk. Amíg sül a cucc, az uborkát, a hagymát és a sonkát szép laskára vágjuk.

A visszamaradt zsiradékot újra felhevítjük, majd az előbb felvágott finomságokat mind szépen belehelyezzük. Közben kinyitjuk a juhfarkot, és az imént leküldött pirított lapockadarab után küldünk egy-két nyelet bort is, csak hogy a gyomrunk pH értéke helyre kerüljön...

5 percig pirítjuk-keverjük a trikolór alapot, majd visszatesszük bele a lapockát. Ejj, de fini volt ez a bor, töltsünk hát még egy pohárral a nagy főzés kedvéért! Kóstoljuk meg, hogy tényleg olyan ízletes volt-e az előbb, és 5 perc összepirítás után -választól függetlenül- öntsük ki a serpenyő sistergő tartalmát az előbb már használt tálra.

Most jön a mártáááás! A húslevest forraljuk fel a serpenyőben, öntsük hozzá a bort, (a poharunkban lévőt pedig elkortyolgatjuk (kb. 10 perc), hozzá keverjük a tejfölt is, párat keverünk rajta és kész is a pirítottak fogadására.

Nosza, tegyük is vissza őket megérdemelt fészkükbe! Főzzzük további 1 pohárnyi ideig (azaz 10 percig), majd öntsünk bele kevés langyos vizet (azért nem bort, mert az már elfogyott - talán a szemtelen szomszéd ihatta meg - ki tudja?), és koronázzuk meg a finom.... fagyasztott nudlival.

Ezt is kb. 6-8 percig kell főzni, éééééééés már tálalható is, csak győzzük kanalazni! A koktélpari (elhagyható) igazán jó édesen-kiegészítő ízt ad a savanykás ételnek!

Legközelebb -ha majd magunkhoz térünk ettől az ínycsiklandó ételtől- indítjuk a japán hetünk receptjeit is az élményekkel együtt.
Jó étvágyat!