Nagy büszkén keltem fel reggel, mert már nem normál turistának éreztem magam, hanem egy olyan embernek, aki rengeteget kapott mind a Mamitól, mind pedig Yokote városától. Ezzel a fene nagy büszkeséggel mentem fel Dórival a hotel panoráma éttermébe reggelizni. Nagyon büszke voltam. Egészen addig, míg…

Továbbra is Yokote, továbbra is qrva hideg, és továbbra is A Mami, akinél talán a legöbbet tanultam a Yakisobáról és annak készítéséről, fortélyairól. A Maminál minden olyan egyszerűnek tűnt, olyan könnyedén és olyan gyorsan készítette az ételt a tényleg nagyon egyszerű éttermének a még egyszerűbb…

Bahh, egy újabb "friss" reggel! Éjjel 1-kor csekkoltunk be, és reggel 6:30-kor már találkozó a nagoyai hotel előtt, mert megyünk tovább. Megyünk. Tovább. Igen. Aludva is lehet? Mert a majdnem 4,5 óra össz pihenő (tusolás, kipakolás után) valahogy nem tűnt elégnek ahhoz, hogy felfrissüljünk. De hát…

Ma irány a Csendes óceán partján lévő Tahara, ahol egy négygenerációs Japán parasztcsaládot látogattunk meg, és a rendező tényleg nem poénkodott előző este. Valóban én főztem nekik az otthonukban, de közben rengeteg kalandnak és vidám percnek is részesei voltunk, az este pedig egy nagy vacsorabuliba…

Ahogy az előző részben írtam is, sosem tudtuk előre mi lesz a másnapi program, hol és kivel fogunk forgatni, mit fogunk megnézni. Most is csak annyit mondott a producer asszony, hogy délelőtt 10-re legyünk a lobbyban menetkészen, csomagokkal. A 36 órás ébrenlét viszont jót tett a jetleg…