Ahogy az előző részben ígértük is folytatjuk az Azori szigetek felfedezését, és elmegyünk Sao Miguel legnyugatibb csücskébe. Bemutatjuk a sziget egyik ikonikus látványosságát a Sete Cidadest (a csodás ikertavakat) és a mellette lévő Boca do Infernót, majd a környéket vesszük célba. Tartsatok velünk most is!
Reggeli után a teraszon megittuk a kávénkat, majd körbenéztünk kicsit a sziget időjárását illetően, és már tudtuk merre is visz az utunk azon a napon. Hoppá, az egyik "nagyágyú" látványosság (Sete Cidades) éppen napfényben fürdik, irány akkor ez a csoda, amiről minden ide utazó ódákat zeng (mi is)!

Sete Cidades (Hét település)
A szigeten minden út csodálatos. Ahogy az autó kanyarog a gyönyörű tájon a cél felé az eszméletlen illatú hortenzia ösvények között, és közben ez a látvány tárul a szemünk elé.
Amire leereszkedtünk a tavakhoz, már az megért volna egy misét. A két tó különböző színű (Legoa Verde - ő a zöld és Lagoa Azul - ő pedig a kék) de közös ökoszisztémát alkotnak. Az érdekesség az, hogy nem mindig lehet látni a színek közti különbséget, pedig van, de kell az a fényviszony, ahol előjön.
A tavak mellet van egy 5 csillagos(nak indult) hotel, amit nem fejeztek be, jelenleg rendesen pusztuló állapotban leledzik, pedig a kilátás, hát az csodás onnan. Az épület elterjedt neve Szellem hotel.
A hotel területe körbe van véve erős, nagy betonfallal, és mindenhol ott a tábla, hogy:
Veszély! Ne menj be! Hát mi mit csináltunk, mit gondoltok? Hát szépen bementünk. A bejárathoz vezető út igencsak kalandos volt (inkább nem is részleteznénk, és senkit sem szeretnénk ilyen illegális tevékenységre buzdítani, sőt: inkább lebeszéljük!), de megtaláltunk egy "kiskaput", azaz egy ösvényt, amin keresztül be tudtunk kúszni-mászni a hotel területére. NE CSINÁLJA SENKI MÁS EZT, MERT ILLEGÁLIS, ÉS  NAGYON-NAGYON VESZÉLYES!!!!! 
Bejártuk a hotel teljes területét, sőt: a tetőre is felmásztunk, hiszen láttunk egy nagyon jó útmutatót az egyik emeleten (üdvözöljük a legjobb kilátásnál, ez a tetőre nyíló helyiség bejárata mellett volt):A kép jobb oldalán befalazott helyiség mellett kellett egy lyukba be-, majd felmászni, és onnan nyílott a tetőre vezető átjáró.
A hotel tetejéről tényleg lélegzetelállító a kilátás. Ahogy a tavak felszínén megcsillan a napfény, ahogy a felhőátvonulások mentén átsejlik a ZÖLD a Lagoa Verde tetején, ahogy a lágyan fújó langyos szél borzolja, és egyben simogatja, kócolja a hajunkat, háááááát, az felejthetetlen, megfizethetetlen, életre szóló élmény...Az egész olyan, hogy az ember hajlamos meghatódni, pedig még vissza van a környék. A környéken pedig ott csücsül a személyes kedvencünk, a Boca do Inferno...
Ugyanis a Sete Cidades nem egyszerűen két tó, hanem egy egész tórendszer, aminek része a Boca do Inferno is, de a kilátóponthoz elég meredek zarándokút vezet...
Egy gyönyörű erdőn keresztül:
A csodás látványt az azoriak mindig kombinálják egy finom grillezési, főzési lehetőséggel. Rengeteg helyen -a legszebb óceánra néző kilátópontokon is!- ott vannak az előre elkészített grillező helyek. Természetesen -mint a legtöbb dolog a szigeten- ez is ingyenes (a magyarok azért ebben is tanulhatnának tőlük. A múltkor kiszámoltam, hogy mennyibe is fájna egy szimpla nyári délutáni pancsi a Balatonon 4 főre, strandbelépővel, WC-vel, kis kajával a strandbüfében (NEM étteremben!). Ne tudjátok meg! Itt lakunk a Balaton felett, Ajkán, de nem véletlenül nem megyünk oda soha). 
Van grillező/főzőhely, odakészített fa, grillrács, MINDEN, és nem lopják el, mert ez nem magyarország....  Ja, minden ilyen helyen van WC is, ingyenes, és láss csodát: ott a klotyópapír, a folyékony szappan, kéztörlő, és NINCS WC-s néni!
Olyan gyönyörű, mohával bevont grillező alkalmatosságokat volt szerencsénk látni, hogy lehidaltunk. Még csodálkoztunk is, hogy mik ezek az "ezer éves" cuccok, hiszen senki sem használja őket, ha benőtte az eszközöket a moha..
Aztán ezerrel kamillázni kezdtünk, mert bizony lehet hogy "ezer éves cuccok", de rendszeresen használják a helyiek étkezéshez, legyen rajta moha vagy sem.
Annyira megfogott az ikertó, hogy nem bírtuk ki, és körbetúráztuk (persze nem vagyunk mazohisták, így "csak" a zöld tó esett áldozatul).
A túra az egyik legnagyobb és legnagyszerűbb fénypont volt a sziget bejárása alatt. Amikor a tavat kerültük körbe vagy felmentünk 10 emelet magasba, 
és utána mehettünk le a mélybe,és ezt vagy százszor ismételtük meg, hiszen a startvonaltól csak kb. 2 km volt a normál út, utána jött a dzsungel ezerrel.
Mentünk olyan helyeken keresztül, ahol elsőre azt sem tudtuk hogy jutunk át, mert még hírmondója sem volt semmilyen ösvények.
És olyan "utakon" is jártunk, ahol nem voltunk egészen biztosak az átkelés sikerében sem... (utólag el lehet árulni, hogy a korhadt, hiányos fadarabokbóltákolt lépcsősor még engem is elbírt)..
De az élmény és a látvány, az ÉRZÉS, a KALAND akkora volt, hogy majd' kicsattantunk a boldogságtól! És ez csak az egyik tó volt, amit körbe túráztunk!
És ha lehet ezt az érzést fokozni, akkor irány Mosteiros és Ferraria, ahol olyan helyeket járunk be, mintha a Holdon lennénk. De -természetesen- nem ott voltunk, hanem itt a Földön, Sao Miguel legnyugatibb csücskében, az Atlanti óceán közepén.

De ez már a következő rész lesz, amiben részletesen bemutatjuk Mosteirost és Ferrariát, azokat a helyeket, ahol az óceán olyan elemi erővel lüktet és tör elő, hogy az már -szó szerint- félelmetes. 

Várunk Titeket nagyon a következő részben is, üdv: Dóri és Gyuri.
Csatlakoztál már a Motoros konyhája facebook csoporthoz? Pedig érdemes!