Ahogy az első rész végén írtuk (ITT olvasható) végre megérkeztünk a szállodába. A szállásunk hol másutt is lehetett volna, mint Isztambul híres/hírhedt bulinegyedében: Beyogluban.

A szálloda hozta a várt szintet, sőt még többet is, hiszen nyílt és zárt tetőterasszal rendelkezett; ezután minden napunkat itt kezdtük és fejeztük be. Ahogy reggel a napfürdőben látszott a város a felhőkarcolókkal, vagy éjjel az alattunk morajló utcákról szűrődött fel a zsivaj, és a tetőkre felhúzott szórakozóhelyek fényei táncoltak: csodás volt.

Beyoglu gyakorlatilag déltől hajnalig lüktet, éttermek, bárok, sörözők, piacok: minden ami kell. Szó szerint élnek az utcák, bár magyar szót nagyon keveset hallani (ami nem feltétlenül rossz....). A magyarok a legtöbb esetben a Sultanahmet negyedbe mennek - pechükre... De nem onnan, hanem Beyogluból érdemes elindulni felfedezni a várost, mi is ezt tettük.

A bulinegyed minden földi jót kínál - csak figyelni kell az árakra, mert egy-egy termék akár 20 méterrel odébb féláron is megkapható legyen az sör, gyümölcs vagy étel.

Végre kaptunk eperfa gyümölcsöt (a képen a bal oldali részen látható feketés-lilás), amit imádunk, itthon azonban nagyon ritkán lehet hozzájutni, amikor pedig hozzájuthat az egyszeri motoros, akkor az horror áron történik...

A gyümölcs előételnek nem volt rossz (be is faltuk az adagot) de körül kellett néznünk mit is együnk, mert már kopogott a szemünk. És itt léptek be a képbe az utcai árusok remek ételei.

Emlékeztek még az előző posztban leírt hazai fórumos intelemre? (csak olyan utcai árustól vegyél, aki gumikesztyűben dolgozik) Jó nagy tanács, ugye? Kb. olyan, mint a ne igyál csapvizet (ellenben kóstold meg a fagyit, mert az isteni. Ja, és a fagyi készítéséhez mit is használnak? Csapvizet? Mint ahogy a jégkockához is a koktélba?) Mennyi birka és mennyi birka tanács...

Sok hazai fórumon istenítik a balik ekmek nevű csemegét, ami gyakorlatilag egy sima makrélás szendvics, ami  frissen fogott (majd grillezett) halból és zöldségekből áll. Mi már annak örültünk, hogy vannak hazánkfiai, akik a friss halas szendvicsekről ódákat zengenek, mert legalább páran kezdik felismerni, hogy a hal nem csak a karácsonykor elkészített -és a legtöbb háztartásban a hiperes halakból készült- iszapízű pontyhalászlé lehet, hanem FINOM és JÓ, csak itthon ritkán lehet normális minőségű friss halhoz jutni. Természetesen mi is felfedeztük a halpiacot és megkóstoltuk ezt az ételt is, de ennél sokkal, de sokkal jobb ételekkel vár minket Isztambul.

A fenitek alapján mi valami másra vágytunk, lévén a makréla az egyik kedvenc halunk, és itthon is rendszeresen készítjük.

Mi az ami török, finom, és tényleg speciálisan helyi? Hát a kokorec! Nnnna, ezt tényleg érdemes megkóstolni! Finom-fűszeres fasírt birkabéllel körbetekerve, majd parázs felett megsütve, tüzes pepperónival és pirított lepénykenyérrel tálalva. De ezt sem mindegy hol esszük, hiszen ahogy itthon, ott is eszméletlen nagy a szórás mind árban, mind minőségben. Aki a legfinomabb kokorecet szeretné megkóstolni ide menjen:


Persze nem főúton van, és  nem a normál útvonalakon belül, de igazán megér egy varga betűt...

Jaj, nincs kesztyű a szakácson...... ;)

Aki itt ezt az ételt megkóstolja nem tud leállni róla, ezt garantáljuk!
És ez csak az egyik olyan helyi étel, amit mindenképpen meg kell kóstolnunk, ha itt járunk. Ne számítsunk európai színvonalra az asztalok-székek-helyiségek tekintetében, de a legfinomabb ételeket sosem a menő helyeken lehet enni. Aki normálisat (és normálisan) szeretne enni elkerüli a turista-helyeket és helyi kifőzdékben fog rendelni, ahogy a helyiek is.
Nagyon finom, nagyon friss és nagyon laktató fogásokkal találkozhatunk, ha MERÜNK lépni a normál útvonalon kívülre!