Egy szabad nyaraláson-kiránduláson bármi megtörténhet. Bármi, amit nem tervez előre az ember, de pont ettől jó, pont ettől izgalmas és érdekes! Nincsenek kötött programok: reggeli, aztán ki a medencéhez, zabálunk egész nap, de jó hogy ingyen van a gin, vodka, whisky, sör! Persze a felsorolt összes pia nagyon finom, de -ahogy ez első részben írtam is- röhej áron ki lehet hozni ezeket egy teljes utazás alatt, még éttermekben fogyasztva is. Akkor meg minek fizessek be többször annyit egy nyaralásra?
Tudom, az előző postokban rendesen lehúztam a keresztvizet sok emberről. Direkt tettem. Merjünk már nyitottak lenni az újra, merjünk kicsit máshogy gondolkodni! Miért fizessünk többszörös árat silányabb élményért? Mert biztonságos? Mi? Minden nyáron egy rahedli utazási iroda megy csődbe, vegyük kezünkbe hát az irányítást és mi döntsünk az utazásunk felől, ne más. Hogy vannak akik félnek? Pont erre való a net. Nézzünk, olvassunk, tájékozódjunk. Merjük, de legfőképpen TUDJUK használni a netet és akkor nem lesz gond.
Mi sem szenvedtünk semmiben sem hiányt, mégis -a szervezett utakhoz képest- potom pénzért éreztük nagyon-nagyon jól magunkat a barátainkkal együtt.
De vissza az eredeti témára: a hazaútra. Nnnnna, az megintcsak megért egy jó vastag vargabetűt.... ;)
Azok a partszakaszok! Rengeteg szikla az általunk ismert finom-homokos strandokon kívül, gyönyörű, meghitt, elhagyatott öblök és hatalmas hullámok. Ki tudna ezeknek ellenállni? Mi sem tudtunk. Ahogy a sirályok szörföltek a hatalmas hullámokon mi is egyre gondoltunk: be a vízbe, de azonnal! Kora délután. Finom meleg, langyos szellő. Ruha le ééééééés irány a víz! Senki sem volt a közelben, de miért is lett volna, hiszen elhagyatott részeken jártunk! A vízbe rohanva valami hatalmas szabadság tört rá az emberre azzal együtt, hogy a természet erejével találkozott közvetlenül. Nagyszerű, felemelő, de egyszersmint megnyugtató érzés volt. Már csak az volt a kérdés, hogy törölközőt nélkülözve hogy vegyük magunkra a kint hagyott ruhákat, de megoldottuk. Kissé cuppogva értünk a szállásra, majd irány a zuhany, aztán a part ismét, mert a tenger bizony mindig csodálatos!
Apropó tenger! Több beszámolót is olvastam, ahol írták, hogy medúzák és hasonlók elől sikongatva menekülnek a népek, mert azok bizony csípnek, és illik félni tőlük. Hát egy nagy túróst! A Balcsiban miért nem retteg senki, holott 30 kilós busák és ki tudja még mik nem úszkálnak körülöttük? A medúzák alapvetően barátságosak, kizárólag akkor "támadnak" ha félnek, ok nélkül sosem (lám-lám, még ők is különbek az embereknél....). Mi rengeteg medúzát simogattunk meg, csodás a kemény, porc-szerű testükhöz érni (NEM a lábaikhoz!), többen a simogatás után körülöttünk is lebegtek, és mindig a kezünkhöz dugták a buksijukat. ChiliRevi egy példányt még meg is sétáltatott, kihozta a partra egy fénykép erejéig és lám, nem csípte meg....
Este ismét egy nagyszerű helyen költöttük el a vacsoránkat, kellemes, mediterrán hangulatban. Még tűzijátékot is láttunk a tenger felett, miközben a finom ételeket falatoztuk.
Természetesen itt is a hal volt a főszereplő (aranyos ki hajókában tálalták, finom paradicsomos szósszal, citromos illatú nedves kéztörlővel. A kéztörlőt nem megenni kellett...)
Előételnek egy "kicsi" adag saláta is lement. és azok a finom rakiják! Plusz a helyi sörök. Meg kell kóstolnia mindenkinek!
A Csucsurába is visszatértünk az ott töltött napok során, a választott ételek között volt a megunhatatlan tengeri halleves (amilyen ronda annyira finom) (2,2 leva):
Az én személyes kedvencem azonban a hagymával és zöldségekkel egybe sütött bárányhús volt sajttal és petrezselyemmel, plusz kenyérrel. Csupán 60 dkg volt az egész - a leves után....
A napok repültek, mi pedig remekül szórakoztunk. Persze rengeteg egyéb látványosság is van Neszebárban, pl. Aquapark, ahol delfin-show is van (és ingyen busz visz ki a parkhoz), de mi utáljuk a fogságban produkáltatott állatokat, így kihagytuk. Persze delfinekkel játszani, pláne úszni eszméletlen nagy élmény, de egy bezárt állatot, és a kajáért produkáltató "idomárt" nézni, az nem a mi asztalunk.
Rengeteg mindenről tudnék még mesélni. A békés tengerpartot ellepő játékos sirályokról, ahogy körénk gyűltek,
a kis lélekvesztőn hajnalban fogott friss ráják látványán át (a darabolásos fényképektől most megkímélek mindenkit...)
a tengeri halász-csali rejtelmein és kivitelezésén keresztül...
a lenyugvó nap fényében készített, hűtött pezsgős képekig, (miközben a pezsgő valahogy elpárolgott -szerintem Peti ihatta meg....)
De tudnék mesélni a búcsúéjszakáról, ahol az éttermi zenész csak nekünk játszott és hozzánk is ült egy jóízű beszélgetés erejéig, míg a sötét éjszakában vidáman el nem köszöntünk Neszebártól, a tengertől, a finom ételektől és a nyaralástól....
A villában puszi és ölelés (ezt azért megnézném egy nagy hotelben....) a tulajoknak, majd taxisunk (aki pontosan érkezett az sms-ben lebeszélt helyre) elrepített minket a terminálig. Suhantak mellettünk a kész és félkész szállodák, még láttuk a tengeren megcsillanó nap fényét, majd a gépünk magasba emelkedett és repültünk haza, az otthonunka, mert azért mindenhol jó, de a legjobb....... EGYÜTT!
Előző bejegyzés: ITT
