Gondolom mindenkivel előfordult már, hogy kissé többet sütött-főzött a kelleténél, aztán napokig nézegette még a felesleget a hűtőben. A napokban én is hasonlóan jártam: szép nagy adag húslevest készítettem. Mivel én a léből mindig rakok el (különböző ételekhez, amiket húslevessel kell felönteni vagy gazdagítani) egy csomó csontos husi ott figyelt maradékként a hűtőben, pedig ettünk belőle a leveshez is becsülettel. Mit is csináljunk ezekkel a csontos, főtt húsmaradékokkal? Valami egészen mást;)
Maradék főtt hús Stefánia módra, ropogós bacon-kéregben
Hozzávalók:
35-40 dkg maradék főtt hús
1 fej vöröshagyma
1 szikkadt kenyér vagy zsemle
1 dl tej
2 tojás
4 gerezd fokhagyma
2 teáskanál fűszerpaprika
1 mokkáskanál őrölt koriander
1 mokkáskanál őrölt babér
1 mokkáskanál őrölt kömény
fél csokor petrezselyem
só
bors
6-8 szelet füstölt, nyers bacon (NEM baconszalonna, felejtsük már el ezt az idétlen kifejezést!)
Elkészítése:
Mi sem egyszerűbb! Szoktam volt mondani. Nos, az első rész elég mutyis, készüljünk hát fel a nagy feladatra és a szöszmötölésre egy üde, friss szürkebarát társaságában, majd vegyük szemügyre az ellenséget, azaz a maradékot:
Ja, hogy ez csak ennyi? Akkor hajrá! Kezdjük el lefejteni a húsokat a csontokról szépen sorjában. Nekem ez kb. 20 perc volt. A sertés húsos- és fehér csontokról pik-pakk le tudtam szedni a húsmaradékot, a kacsacomb-maradványról is gyorsan lejött. Csakúgy, mint a csirkemell-csontokról. Aztán jöttek a nyakak és a farhát-darabok, azzal kellett szöszmötölnöm. Íme a végeredmény:
Lemértem: nálam 35 dkg hús maradt, tisztán. Tisztán? Erről jut eszembe: hol is az a szürkebarát? Nosza, ide vele! Meg ide ezzel a szikkadt kenyérrel is. Ezzel nincs más dolgunk, mint széttépkedni, majd rálocsolni a tejet és kissé átnyomkodni. Amíg a szikkadt kenyér ázik a tejben, aprítsunk a húson (ettől hívják vagdaltnak ezt a fajta húst, nem attól, hogy szarrá daráljuk). Egy nagyobb keverőtálba tegyük bele az aprított maradék húst. Szórjuk rá a finomra vágott vöröshagymát, a zúzott fokhagymát, üssük rá a 2 tojást és hintsük meg a fűszerekkel. A petrezselyem még várjon, eljön majd az ő ideje is. Amikorra ezekkel elkészülünk a tejet is felszívta már a kenyér. Kicsit nyomkodjuk át villával, majd az egészet kanalazzuk az eddigi alapanyagokhoz. Szoktak itt mindenféle tanácsot adni: facsarjuk ki a kenyeret/zsemlét, stb. De mi a fenének? Nem azért áztattuk be a tejbe, hogy jó tejes legyen? De. Akkor minek pepecselnénk ilyen baromságokkal? ;)
Sózzuk, borsozzuk. Alaposan dolgozzuk össze a masszát. Ha kell (mert túl lágy a massza) tehetünk bele kevés zsemlemorzsát is. Összedolgozás után kóstoljuk ismét, hiszen a só mostanra oldódott fel. Nem kell betojni, ez főtt hús. Most mehet bele az aprított petrezselyem. Keverjük vele is át az egészet. Ezt a masszát tegyük át egy hőálló tálba, amit előzőleg kikentünk olajjal (egy evőkanál olaj a közepére, aztán a kecses kis kacsónk segítségével átkenjük vele az edényt. Persze lehet ezt ecsettel is végezni, de ki akar egy újabb cuccot elmosogatni majd? Ráadásul ha olajos marad a kezünk sokkal egyszerűbben tudjuk formázni a húspépet is. Kicsi cipót formázunk a húsból:
Majd az egészet beborítjuk a szeletelt baconnal. Jól néz ki, a sütőben pedig -ahogy izzad a bacon- a leve a húsba csorog. Mennyei, füstös ízzel ajándékozva meg azt, ráadásul egy finom, ropogós kérget is kapunk. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percet kell csak sütnünk. A lényeg: addig süssük, míg a bacon meg nem pirul és már vehetjük is ki.
Várjuk meg, míg kihűl, addig készítsünk köretet hozzá. Én most egy karalábé pürét készítettem roqueforttal dúsítva. Teljesen hasonlóan készül mint a krumplipüré, csak krumpli helyett főtt, forró karalábét használtam (most fele annyiba kerül, mint a krumpli, és sokkal egészségesebb, ugye). Kevesebb tejet tettem bele, viszont hozzá dolgoztam kb. 5 dkg roquefortot (igen, az eredetit, mit gondoltok miért bajlódtam ennek a hülye névnek a leírásával?). Amire a püré elkészül már a hús is kihűl. Lehet szeletelni és tálalni. Kovászos uborkával (én így készítem) kiegészítve adtam asztalra. Természetesen az a szürkebarát nagyon jól illik magához az ételhez is;)
Sitty-sutty egyből elfogyott, és 4 embernek is bőven elég volt.
Jó étvágyat!
