A Bolgár ételek
Rengeteg helyen megfordultunk Szófiában, kerestük az igazi, finom helyi ételeket. De csak nem találtuk meg. Viszont csavargásunk közepette rátaláltunk egy orosz gyorsbüfére (!!!). ChiliRevinek egyből felcsillant a szeme: ha már helyit nem ehetünk együnk orosz kaját! Én is imádom az orosz ételeket, és kíváncsi is voltam egy orosz gyorsétteremre, így bevágódtunk a helyre. És másnap még egyszer. És a hazafelé tartó útra is ott vásároltunk :) Nem jártunk rosszul. A gyorséttermet egy orosz család viszi, ők készítik ott helyben -a szemünk láttára- az ételeket, mondhatni látványkonyhával dolgoznak. Van minden, ami egy orosz gyorsétteremhez illik: pirog (húsos, káposztás, túrós), blini, szoljanka, scsí, raszolnyik, pelmeni, vareniki, de Napóleon szelet is. Mindegyik finom, friss, és nagyon olcsó.
Győztük lesétálni a kaját, de azért sikerült. Gyönyörű parkokban jártunk, mesés szobrokat láttunk, galambfürdést néztünk, egyszóval repült az idő. Csak bolgár kaja nem volt sehol.... Mivel a helyi kaják utáni hajszánk eddig eredménytelennek bizonyult taktikát változtattunk: elkezdtük kérdezgetni a helyieket hol található egy finom bolgár kajákat is áruló vendéglő. A válasz mindenkinél ugyanaz volt: nem tudja! Ez aztán az országimázs :) ChiliRevi végül odament pár diskuráló öregasszonyhoz, és oroszul kérdezgette őket. Az öregasszonyok is hosszasan tanakodtak, végül kiböktek egy nevet: Central Bistro! Ott rengeteg helyi étel van, és nincs is messze, bár nem egyszerű észrevenni. Hurrá! Hát menjünk oda, és kóstoljuk végig a finomságokat!
A hely maga kívülről is elég jó benyomást tett ránk. Tipikus kisvendéglő, a hely minden bájával együtt. A kiszolgálás udvarias, összeurópai nyelven (kis ukrán, orosz, angol) el lehet boldogulni. Kártyát itt is elfogadtak.
Az étlap is normális, a cirill betűk mellett angolul is fel vannak tüntetve az ételek. Talán még nem említettem, de Bulgáriában minden adag nagyságát (mennyiségét) is fel kell tüntetni az étlapon. Így egyből látja a vendég, hogy megfelelő-e neki az adag. Érdekes, hogy ez az angol részen nem látszódott. Látszódott viszont pár érdekes elnevezés, ilyen pl. a nervous meatball, azaz ideges húsgolyó is :)
Itt is kóstoltunk helyi italt, a neve Sungurlarska special. Az angol részen a brandyk közé sorolták, de a bolgár oldalon a rakíják között szerepelt. Azért az árát is érdemes megnézni: 2,25 leva, 330 Ft.
Finom, kellemes ital. Jól esett rá egy-egy tál leves. ChiliRevi Taratort, a hagyományos hideg bolgár uborkalevest kóstolta meg (tört fokhagymát, chilipelyhet és friss kaprot kínáltak hozzá),
én pedig (mi mást) a bolgár pacallevest rendeltem meg. Ezt a levest itthon már hónapokkal előbb elkészítettem, a különbség annyi, hogy én nem a végén szórtam meg chilivel. Ezek szerint elég autentikusra sikerült :)
Mivel mindkét leves 450g volt úgy döntöttünk, hogy egy közös vegyes tálat (Mesana skara) rendelünk második fogásnak. Hát mit gondoltok mi volt a vegyes tálban? Ugyanazok a húsok és kolbászok, amiket előzőleg a piacon ettünk, csak itt egybe tálalva és rengeteg zöldséget adva hozzá :) Jó, azért nem teljesen volt ugyan az a felhozatal, hiszen ebbe a tálba tettek grillezett sertést is, plusz az egyik kedvencem, a kis kunkorodó kolbászféle, a Karnacseta bárányból is rá került (a tál 600g hús + saláta). Nagyon finom és bőséges volt az egész ebéd.
Erre a helyre aztán többször is visszatértünk, végre helyi ízeket ehettünk. Második alkalommal ChiliRevi (tanulva abból, hogy mekkora adagok vannak) vajban sült marhanyelvet kért, én bolgár hallevessel indítottam.
A marhahyelv omlós és szaftos volt, citrommal locsolva isteni! A halleves az ott szokásos zöldséges alapon tengeri halakat tartalmazott, nem volt rossz választás :)
A második kör ChiliRevinél már a desszerte korlátozódott, egy diós mézzel töltött palacsintát evett fagyival és tejszínnel.
Mivel az édeset én nem favorizálom annyira, én egy cserépedényben sült egytálételt kértem, csupa könnyű alapanyagból: pacal, gomba, sajt :) Irgalmatlan nagy adag, nem is tudtam megenni. A pacal a gombával és a sajttal iszonyat nehéz együtt, bár kétség kívül finom.
Aznap este valahogy nem akaródzott vacsorázni :)))
Természetesen nem hagytuk annyiban a dolgot, hiszen rengeteg olyan étel volt még, amiket nem kóstoltunk. Többek között 32 féle (!!!) salátát kínált a vendéglő, mind-mind gyönyörű, gusztusos. Tudni kell, hogy náluk a saláta a starter, azzal indítanak egy-egy étkezést. A saláta kellőképpen megágyaz a következő fogásoknak, de akár könnyű ebédnek is megteszi. ChiliRevi sem tett mást: kizárólag salátát rendelt, vajon miért? :) Az tény, hogy Szófiában el kell felejteni az itthoni na-benzoátos ízeket, a mini savanyúság adagokat. Ott minden frissen, helyben készül (nem úgy, hogy kiveszik a boltban megvett savanyúságos üvegből azt a két szem uborkát és tányérra teszik), és adagja 600g.
Én bepróbáltam egy "nem annyira nehéz" ételt, és tényleg nem volt a pacal-gomba-sajthoz képest az. Ááááá, dehogy :) Cserépedényben sült húsostálat rendeltem, jó sok sajttal a tetején :) De ehhez kértem a helyiek által nagyon kedvelt, helyben készült pitát is. Isteni volt. Finom bolgár sörrel leöblítve (Kamenitza, Zagorka, Szlavena stb) koronázta meg az étkezést.
Elmondható, hogy a bolgár ételeket ugyanaz a kettősség jellemzi, mint a várost és az életmódjuk többi részét. Egyrészt bazi egészséges salátáik vannak és rengeteg zöldséget esznek, a húsokhoz sem tolnak sült krumplit-nokedlit hasonlót, de a húsok (főleg az imádott sajtokkal egybesütve) szó szerint ütnek, nehezek.
Nem is volt már más dolgunk, mint felszállni egy Mercedes buszra, és élvezni az 50 éves járgány korhadt belsejét.
Természetesen jegyet is vettünk, és ki is lyukasztottuk, ahogy kell, ezzel a kis szerkezettel:
A csomagjaink már össze voltak készítve az apartmanban. Már nem volt más teendőnk mint kigurulni a reptérre, és újabb élményekkel gazdagabban haza indulni. Rengeteget lehetne még mesélni ételekről, szokásokról, boltban kapható lapos kolbászokról-szalámikról, köztérről gyógyvizet hazacipelő vagy éppen ott mosakodó-borotválkozó emberekről, de akit érdekel az egyszer biztos elutazik Szófiába. Érdemes.
