Tudom-tudom, ez egy gasztroblog.

De az hogy valaki szeret főzni nem jelenti azt, hogy ne szeretne mást. A versek gyönyörűek, megkapóak és csodálatosak, csak tudni kell félre tenni azt, amit az iskolában belénk vertek. Én most két kedvencemmel szeretnék adózni e szép alkalomnak (valljuk be: nagyon kevés örömre okot adó ünnepünk van, de ez valódi ÜNNEP és nem kesergés, mint a többi).

Kosztolányi Dezső és Latinovits Zoltán. Két zseni.

Mindenkitől kevesebb, mint 2 percet kérek és meg fogja érteni mit is szeretnék átadni.

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani

Kosztolányi Dezső

Latinovits Zoltán