A legnemesebb őzhús, pirított gomba, fűszerek és tészta találkozása, majd egy(b)esülése. Ez már önmagában is jól hangzik, pláne ha el is készítjük! Sokan köretet is tesznek mellé, de teljesen felesleges, hiszen tésztában sült húsról van szó. Kevés salátával -és testes, száraz vörösborral- kínálva lesz teljes az ízélmény.
Az őzgerinc ritka dolog mifelénk, most is csupán Gyöngyiéknek köszönhettük, hogy hozzájutottunk. Meg is becsültük rendesen, és egy igazi finomságot készítettünk belőle.
Őzgerinc Wellington módra
Hozzávalók:
2 db szép őzgerinc (kb. 80 dkg)
40 dkg gomba (a legjobb az erdei, de most az nem volt itthon, így normál csiperkével készítettük)
1 csomag leveles tészta (a Pennyben lehet kapni lapokra vágottat)
4 dkg vaj
4 evőkanál olaj
1 csokor petrezselyem
1 tojás (mi háztáji, szabadtartású tojást használtunk hozzá)
Bors
Só
Kedvenc elkészített salátánk
Normális (értsd: kozák, ukrán vagy orosz) mustár
Elkészítése:
Serpenyőt hevítünk, amibe 2 evőkanál olajat teszünk, majd beledobjuk a darabolt gombát. Nem kell megijedni a mennyiségtől, a gomba magas nedvességtartalma miatt hamar össze fog esni.
Sózzuk, borsozzuk, majd zsírjára sütjük az egészet. Amint a gomba megpirult félretesszük. Most jöhet a serpenyőbe a maradék olaj, no és a vaj. Felolvasztjuk és összekeverjük mindkettőt, majd beletesszük a sózott őzgerinceket. A képen is látható, hogy nem kell bajlódni a hús lehártyázásával, az teljesen felesleges.
A húsokat szépen körbepirítjuk. Amíg az őz pirul előkészítjük a tésztát. Egymás mellé tesszük a leveles tészta lapjait úgy, hogy egy picit összeérjenek. Ahogy a húsokból is látható két tészta "csapatra" lesz szükségünk. Erre az "ágyra" halmozzuk a pirított gombát, majd megszórjuk a felaprított petrezselyemmel. Az így előkészített tésztára fektetjük az időközben körbepirított őzgerinceket.
Ritka rondán néz ki, de -ahogy mondani is szoktam- műtét közben sem fest túl jól és gusztusosan a páciens kibontva, véresen, na de utána! :) Amúgy most lehet borsozni az egész húst is, mielőtt betekernénk a gombás tésztába.
A töltelékkel megágyazott tésztát ráhajtjuk a húsra, és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük mindkettőt. Megkenjük az időközben felvert tojással,
és a 200 fokra hevített sütő középső rácsára toljuk 15, maximum 20 percre. Ennyi idő alatt nem csak a hús, de a tojással megkent tészta is meg fog sülni, gyönyörű, aranybarna színt kapva.
Nnnnna, most nem szabad kapkodni, csupán áttenni a sütőlemezről egy deszkára a húsos tésztát és várni, míg szoba hőmérsékletűre hűl. Csak ekkor szabad szeletelni normális, éles késsel, utána tálalhatjuk is.
Tálaláskor személyenként 3-4 szelettel számoljunk, hozzá egy adag kedvenc friss kevert saláta, és mindegyik szeletre egy-egy adag finom mustár kerüljön. Ha úri kedvünk úgy tartja nagyon jót tesz neki szeletenként pár csepp Tabasco Chipotle szósz (NE más chipotlét válasszunk, ha kérhetem - ha bárki jobbat tud kérem írja meg, de nekem eddig a Tabasco féle füstölt jalapeno szósz az etalon....)
A szaftos, enyhén rózsaszín őzgerinc az őt körbeölelő petrezselymes-pirított gombával, tojásos tészta köntösben páratlan ízélmény. A normális mustárt (és a Chipotle szószt) a húsra kenve teljesedik ki az ízvilág, a kedvenc salátánkkal és egy pohár testes, száraz vörösborral fogyasztva. Hagyjuk magunkat elcsábítani egy-egy olyan alkalomkor, amikor ünneplünk valamit, nagyon-nagyon megéri.
Jó étvágyat!
