Én már a múltkori postban megmondtam, hogy itt az ősz, és ugye milyen hideg lett? Érezhetően hamarabb sötétedik, rengeteg gomolygó sötét felhő vágtat felettünk, amikből időnként ömlik az eső. Ilyenkor már tartalmasabb, laktatóbb, és mindenképpen forró étel kell az embernek, ami magyaros is meg nem is, egyszerű is, de egyben különleges. Egy hűvös őszi hétvégén kiváló ebéd vagy vacsora lehet belőle, és előre elkészíthető, amikor csak akarjuk. Hogy akarjátok-e majd, ez részemről nem kérdés:)

Rozmaringos kacsaragu pörkölt alapon vörösborral, vele főtt kapros-parmezános kefirgombóccal

Hozzávalók:
1 kacsamell
4 kacsacomb
2 ágacska friss rozmaring (tiszteljük meg az ételt FRISS fűszerrel, ha lehet)
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 evőkanál gyönyörű házi paprika (bogyiszlai, mi más?)
1 érett paradicsom
1 érett paprika (én paradicsompaprikát használtam, sajnos méltatlanul elfeledett manapság)
2 dl száraz vörösbor
3-4 babérlevél
zöldbors
só
30 dkg finomliszt (BL-55)
2 tojás
1 dl kefir
1 csomó friss kapor
5 dkg reszelt parmezán (eredetit-eredetit)
5 dkg bacon

Elkészítése:

Hosszúnak tűnik a felsorolás, pedig a kaja maga egyszerű. A lényeg az egészben: A bor. Kezdjük is ezzel, bontsuk ki az üveget, hadd érezze a levegőt újra, mielőtt fejest ugrana a lábosba. Amíg a bor levegőzik (és mennyei illata kezdi betölteni a konyhát) fogjuk a kacsamelleket, és vagdossuk be a bőrét. Kizárólag a bőrét, ne vágjunk a húsába! A combokat válasszuk ketté (alsó és felső, mint az ókori Egyiptomban). Fektessünk minden húst bőrével lefelé, és őröljük rá a zölborsot. A zöldbors sokkal éretlenebb, mint a legtöbb ember által megszokott fekete, így sokkal frissebb, üdébb és borsosabb ízvilággal rendelkezik. Ha megvagyunk sózzuk meg, és kész.

Melegítsünk egy akkora -magasabb falú- serpenyőt, amibe majd az egész finomság bele fog férni. Amíg melegszik vágjuk félfőre a vöröshagymát, karikázzuk fel a paprikát, és daraboljuk apróra a paradicsomot. Ha a serpenyő már elég meleg, minimális zsiradékon tegyük bele bőrével lefelé a kacsamelleket és az egyik szál rozmaringot. A kacsa bőre erősen zsíros, így a serpenyő egy pillanat alatt el is kezd megtelni vele.

Pirítsuk a melleket addig, míg ropogósak nem lesznek, majd fordítsuk meg, és tegyük melléjük a darabolt combokat (a combokat is bőrükkel lefelé). Most tegyük hozzá a második ágacska rozmaringot.

A mellek akkor már készen vannak, mikorra a combok bőre megpirult (így a combokat fordíthatjuk is a másik oldalukra). A melleket vegyük ki és tartsuk melegen. Most meg kell várnunk, míg a combok másik oldala is megpirul. Mit is csináljunk addig, mit is? Az a bor nagyon gyanús. Mintha nem az lenne benne, mint ami a palackra van írva... Nincs mese: áldozzuk fel magunkat és kóstoljuk meg! Én egy cabernet sauvignont használtam a főzéshez. Megkóstoltam. Imádni való ízek voltak benne, így újult erővel tudtam a főzés felé fordulni. Tehát: vegyük ki a kacsadarabokat is, és tegyük a mellekhez. A serpenyő pedig melegedhet újra, a kacsa kisült zsírjával együtt! Mehet bele a félfőre vágott vöröshagyma. Hagyjuk szépen megpirulni. Amikor már megpirult húzzuk le a tűzről, és hintsük meg a fűszerpaprikával. Imádom azokat az illatokat, amikor a pirult hagymát elkeverem a fűszerpaprikával, mennyei!

Tegyük vissza a serpenyőt a tűzre, és mehet is bele a darabolt paradicsom, karikázott paprika, majd az egészet koronázzuk meg a rányomott fokhagymával.

Pici só rájuk is, keverjük el és szusszanjunk egyet. Mehet hozzá a babér, majd locsoljuk meg a borral is. Amikor felrottyant tegyük vissza a kacsát az alapba (mehet vissza a pirult rozmaring is, csak jót teszünk vele az ételnek!). Kicsit várjunk, míg újra minden átmelegszik (addig pl. megkóstolhatjuk újra a bort), majd öntsük fel annyi vízzel, amennyi a húst ellepi.

Forraljuk fel, majd vegyük vissza a lángot, és szépen, kényelmesen főzzük, letakart fedővel. Addig elkészíthetjük a gombócokat. Talán megszoktátok már, hogy én nem szoktam nagy szólamokat írni a tésztakészítésről, itt sem teszem. Tegyünk egy nagy tálba mindent, ami hozzá kell (lásd hozzávalók): liszt, tojás, kefir, aprított bacon, finomra metélt kapor, vékonyra reszelt parmezán, kevés só.

Ha minden benne van gyúrjuk kb. 2 percig, amíg tésztává áll össze. Kóstoljuk meg, ha kell sózzuk még egy picit. Ha túl ragacsosnak találnánk szórhatunk kevés lisztet még bele. A lényeg, hogy gyúrható tésztánk legyen. Ha ez megvan szedjük ki a tálból. Én ketté szoktam szedni (most is így tettem), henger alakúra formálom, majd felszeletelem.

A szeletekből már tudunk kis gombóckákat formázni. Most tegyük fel maximumra a hőt a serpenyő alatt. Amíg rendesen lobogni kezd az étel az összes kis gombóccal elkészülünk. Vegyük ki a kacsadarabokat, és a helyükre dobáljuk bele a gombócokat a forrongó ételbe. Kb. tíz perc alatt teljesen meg fognak főni.

Amíg főnek a gombóckát búcsúzzunk el tisztességesen tőlük: kortyoljunk bátran a vörösborból. Tíz perc alatt a gombócok kb. duplájukra dagadnak, és gyönyörűen megfőnek. Ha nem vagyunk biztosak benne vegyünk ki egyet, majd vágjuk ketté. Ugye, hogy megfőtt? Én mondtam :) Miután lenyeltük a teszt-gombócot a kacsamellet vágjuk dundibb szeletekre. Merjük tányérokba a gombócos ragut, majd tegyünk rá combot és szeletelt mellet is. Ne felejtsünk el friss chilit, vagy finom savanyúságot kínálni mellé, és nagyon fontos kísérőként kínáljunk hozzá száraz vörösbort.

Ha akarjuk nem is kell pörköltes alapra rakni. Akkor csak annyi a teendőnk, hogy a megpirult kacsadarabokat felöntjük húslevessel, és ugyanúgy rotyogtatjuk, majd kivesszük. Beletesszük a gombóckákat a lébe, és hasonlóan főzzük meg, mint a fenti receptnél, tálalásnál pedig tejföllel locsoljuk a húsos-szaftos ételt. Persze ahhoz fehérbort kell vennünk, de ez már egy másik mese.....

Jó étvágyat!