Mióta itthon vagyok (11. napja) többször kibambulok az ablakon cigizés (sic!) közben. És még mindig nem értem miért nem veszi a legtöbb ember komolyan azt, hogy maradj otthon (most nem azokra gondolok, akiknek dolgozni kell menni). Talán egy-két napja láttam egy középkorú hölgyet, amint a szemetesek…

Nyolcadik napja itthon. Nem, postaládát sem. Nem, szemetet sem (nem gyártunk annyi hulladékot). És - természetesen - boltban sem. Pedig nincs itthon 40 kg liszt, ugyanennyi cukor, és olaj sem. Ha pedig még azt is eláruljuk, hogy nálunk a fagyasztóban nem található semmilyen csirke- vagy sertéshús…

Az utóbbi időben sokan töltik az idejüket otthon, ahogy én is (Dóri dolgozik - élelmiszer kiskereskedelem -  ergo minden műszak végére a bugyijából vizet is tudnánk fakasztani, ha akarnánk...) Én jelenleg munkanélküli vagyok, vagy  - frappánsabban fogalmazva  - önkéntes karanténba vonultam :)  Pont…

Ahogy az előző részben megígértük, februárban visszatértünk a szigetre, és elcsöveztünk ott újabb két hetet. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk megint, pedig a sziget még mindig ugyanaz, mint eddig :) Ebben a részben is sok kaland, túra és kilátópont lesz a banánültetvény mellett. Éééés.... a végén…