Az Igazi kaland 5.
2019. május 24. írta: motoroskonyhaja

Az Igazi kaland 5.

avagy főzni tanulok Japánban, mesterfokon

Továbbra is Yokote, továbbra is qrva hideg, és továbbra is A Mami, akinél talán a legöbbet tanultam a Yakisobáról és annak készítéséről, fortélyairól. A Maminál minden olyan egyszerűnek tűnt, olyan könnyedén és olyan gyorsan készítette az ételt a tényleg nagyon egyszerű éttermének a még egyszerűbb konyhájában. Aztán pedig olyan simán tálalta, hogy azt hittem ezt a szintet én is tudom hozni, nem kell ehhez 10 egymást követő évben az Év Étterme díj. (Móricka elképzeli  Episode 3), avagy ismét (nagyon) pofára estem. Mert se nem egyszerű, se nem gyors, ha ezt az ételt egy földi halandó próbálja elkészíteni....
img_20190322_1840245.jpgA yokotei Yakisoba
img_20190322_1322597.jpg
Semmi extra, semmi faxni, tészta, káposzta, darált sertéshús, szeletelt nyers sertéscomb, tükörtojás, yakisoba szósz és egyebek. Ennyi. Mi van? Darálthús? Nyers sertéscomb? És mi az a szar piros dolog odabiggyasztve az étel mellett?  Plusz a varázslatok, amiknek bele kell kerülniük. És a varázslatok itt tényleg azok. 

Energia kell - avagy amikor a segged is mindened befagyott egyél egy jó tésztát!
Yokote fent van északon, ahol sokkal hidegebb van, ergo tartalmasabb, több energiát adó ételre van igény.
img_20190323_0754049.jpgimg_20190323_1157206.jpgA képen a stábautók mögött nem dombocska van, hanem havacska...

A Mami megtanított mindenre, megmutatta miért más az Ő tésztája, és milyen trükköket alkalmaz az étel készítése során. Ha valaki kíváncsi szívesen megírom, egyetlen kivétel (egyetlen hozzávaló) van, amit nem mondhatok meg, még az adásban is kitakarták. Megígértem neki, és állom a szavam, mindemellett nagyon büszke vagyok rá, hogy én tudhatom mi az.
A legmeglepőbb dolog az étel elkészítésének ideje volt. Hogy pontosabb legyek: amíg a feltétnek számító tükörtojás elkészült -ugyanazon a teppanyaki sütőn- a teljes étel is... Igen, a darált hús is. A sertéscomb szelet is. Minden. És a fenti képen láthatjátok, hogy a tükörtojás lágy, tehát nem fordítja meg (az amúgy is szentségtörés)
Egy kicsi, hátsó privát helyiségben egy gyors megbeszélés után
img_20190323_1047592.jpgmár én készítettem az ételt az azt megrendelő vendégeknek a Mami felügyeletével, és a vendégeknek nem árultuk el, hogy ez nem a Mami által készített étel :)
A stáb csak az étel elfogyasztása után kérdezgette az azt megrendelő vendégeket, hogy milyen volt, hogy ízlett, majd megjelentem én, és nagy kerek szemekkel csodálkoztak, hogy egy európai ember készítette az ételt. 

A Vizsga - avagy egy Yetiből is lehet szalonna
Az étteremben gyorsan múlt az idő, eljött a záróra. Most készíts egy utolsó adag ételt, kért a Mami. Néztem bambán (bamba nézésben amúgy világbajnok vagyok), hogy minek, hiszen már bezárunk, az összes vengég megkapta a betevőjét. Csak készíts egyet. Egy tökéleteset. Oké, mondtam, és elkészítettem. Szerntem minden lett, csak nem tökéletes, leggyengébben pl. az a szaros nyamvadt tükörtojás sikerült... Mami fogja, és kiviszi. Kipillantok a konyhából és meglátok tízegynéhány embert, köztük öltönyös, kosztümös figurákat is. Susmus innen, susmus onnan, majd előkerülnek az evőpálcikák, és sorra megkóstolják. Ezt tényleg te készítetted? - kérdezik. Hai, válaszoltam. Akkor fordulj kicsit jobbra. Arra nézek, és meglátok egy több ember által fogott molinót, és rajta a sorokat. Yokote város Yakisoba nagykövetévé választottak, az öltönyös-kosztümös figurák ugyanis a Polgármesteri hivataltól jöttek. Ezért kellett hát az utolsó, tökéletes(nek szánt) ételt elkészítenem! Mellettük a helyi Yakisoba egyesület tagjai is eljöttek, és az egyesület is a tagjai közé választott. Tőlük egy tagoknak járó pólót kaptam, amit azonnal fel is vettem. (a kép a filmből lett kiollózva, ezért zsenge a minősége, de az imádott Mami itt már felengedett...).

Ünneplésre fel! - avagy milyen ízű a füstölt jégcsapretek?
Ezt meg kell ünnepelnünk- mondja a Mami- eljöttök hozzánk, a családomhoz, a házunkba. Kocsiba be, és irány a ház. Érdekes, eddig még nem írtam, de a Japán otthonok nagyon szerények. Tök mindegy ki a tulaja, a házak az egyszerűségről, praktikumról és letisztultságról szólnak. Így volt ez a Mamiéknál is.
Náluk "csak" három generáció él egy fedél alatt, a nappaliból pedig  hatalmas ablakok nyílna havas tájra. A Producer asszonnyal menet közben megbeszéltük, hogy nem úgy van az, akkor én is készítek nekik valami finomat. Van még otthonról hozott tésztád? - kérdezte. Naná, egy utolsó adagnyi. Oké, akkor legyen egy leves, de olyan, aminek a hozzávalói Japánban is elérhetőek, és az étel könnyen elkészíthető. Mi legyen az, mi legyen az... hát mi más, mint a Borsóleves :) .

A Maminál - avagy hogyan is készül az 5 éves Szilvás szaké?
Megérkeztünk Mamiékhoz, és -ahogy írtam is- egy teljesen egyszerű, már-már szokásos családi környezetbe csöppentünk.
Csodásan letisztult családi fészek, ahová be lettünk engedve. A Producer asszony kiadta az ukázt mit is kell majd beszerezni az ominózus leveshez. Mori-Mori (az asszisztens) elrohant, majd kisvártatva visszatért a helyi szupermarketből, és elkezdte kipakolni a zsákmányt. Friss petrezselyem. Van, de ez mi a frász? Az egész csokor úgy nézett ki, mint egy brokkoli, vagy egy olyan dolog, amit a virágboltban adnak. 
img_20190322_1822381.jpgZöldborsó van? Hát persze! Vettem hét doboz zöldborsókonzervet - válaszolta lelkesen. Hét dobozzal? Konzervet? Mennyi egy doboz? Hát 8 deka, ha leöntjük róla a levet.... Mi a fasz frász van? Konzerv? Darabonként 8 deka? És ezt értik azalatt, hogy Japánban is elérhető dolgokból készítsek ételt? Én mindössze annyit mondtam, hogy szükségem lenne 50 dkg zöldborsóra a borsóleveshez, de álmomban sem hittem, hogy ezt hét doboz konzerv formájában fogják tudni teljesíteni... Ahogy az egy szem -recepthez kellő- vöröshagymára is úgy néztem, mint borjú az Újkapura: külön be volt csomagolva az a nyavad kis darab.
Mindegy, az alapanyagok előálltak, én pedig elkezdtem főzni nekik. Amikor kész voltam tálaltam.
img_20190322_1830296.jpgimg_20190322_1830536.jpgMaminak nagyon tetszett, és már a konyhában bepuszilt egy adagot a levesből. Nagyon ízlett neki. Pedig ha tudta volna, hogy ez sokkal jobb is lehetne, ha pl. normális zöldborsót és petrezselymet tudtam volna használni hozzá...  Dóri nagymamájának kanizsai tésztája persze tette a dolgát, és rendesen elvarászolta az egész családot, ahogy a leves is. Jellemző, hogy az unokák szépen lassan bejöttek a konyhába főzés közben, és azt kérdezték: mi ez a finom illat, amit éreznek. A borsóleves a házi tészátval lehengerlő sikert aratott, pedig itthon ez egy egyszerű, mondhatni csóró levesként ismert az átlagemberek között.
A nappaliban viszont (újra) a terülj-terülj asztalkám fogadott, de most kicsit másként, mint eddig. Az még oké, hogy a "szokásos" dolgok, szusik, nigirik stb. szintén ott voltak (ultra frissen és ultra finoman),
img_20190322_1736394.jpgimg_20190322_1736387.jpgde Yokote nagyon büszke a helyi (és környékbeli) adottságaira, így olyan ételeket is megkóstolhattam, amiről álmodni sem mertem eddig. Olyan halat ehettem, ami kizárólag Hokkaidó szigetének déli részén él,
img_20190322_1736561.jpgés megkóstolhattam -többek között- a cseresznyefa füstjén készült, szeletelt jégcsapretket is.
img_20190322_1736450.jpgMit mondjak, eszméletlen finom volt, hoztam is haza belőle több darabot.
img_20190524_1820472.jpgA környékükön van egy speciális tésztaétel is (nem is értem, egy újabb finom tésztaétel a hideg fővárosában? ;) ). Eléggé macerás az elkészítése, de nagyon megéri a fáradtságot! Ezt a csodás adagot tőle kaptam:
img_20190524_1821499.jpgOlyan helyi ételekkel kínáltak, amiről azt sem tudtam eszik-e vagy isszák, de mindegyik nagyon ízletes volt. A desszertnek szánt édes-sült tojástól és a szintén édes rizstől egyenesen elájultam.
img_20190322_1918431.jpgÉs akkor előkerült a  Pálesz Szaké!
Elmesélték hogyan is készül ez az ital, hogyan teszik bele a szilvát az üvegbe, hogyan óvják, hogyan gondozzák, és mennyi időbe telik, míg összeérik az egész. Semmi extra, "csupán" öt év, és üvegenként minimum két óra, míg megvalósítják az álmukat... Olyan italt kóstolhattam, mint előtte soha, sehol. Olyan lágyan bársonyos volt, mint előtte soha, sehol. Itatta magát, és nagyon ment az ételekhez. Legszívesebben leraboltam volna a teljes ültetvényüket, persze nem tettem...
Gyönyörű estét töltöttünk együtt vacsorázás, beszélgetés és jó sok nevetés -és romantikus sírás- közben, ünnepelve a nagyköveti címemet és ünnepelve azt, hogy végre valamit konyítok a Japán konyhához. Egy szintén csodálatos családot ismertem meg, és mindhárom generáció belopta magát a szívembe. De érlelődött bennem egy gondolat. Ezt a tanítást, ezt a tudást meg kell hálálni a Maminak!
Meglepetésként arra gondoltam, visszamegyek Mamihoz másnap, és mindenben segítek neki hálám jeléül. Mindenben, amiben tudok.
Így is lett. Másnap újra nála voltam, és mindenben segítettem neki a nyitvatartási idő alatt. Megkönnyezte mind a visszatérést, mind a búcsút, ahogy a heves hóesésben elköszöntünk egymástól (elárulom: én is megkönnyeztem...).
img_20190323_1400114.jpgHa tudta volna miért is repülünk vissza Yokotéból Tokyóba, biztos mégjobban elérzékenyült volna. Mert Tokyóban az történt.... hogy megkértem imádott Dórim kezét egy csodás parkban, cseresznyevirágok alatt, méghozzá úgy, hogy mindketten autentikus Japán kimonóban voltunk... Ehhez viszont a Rendező segítségére is szükségem volt, akivel előre szövetkeztünk erre a "gaztettre", de ezt már a következő részben fogom megírni, tartsatok velem akkor is!
received_811055915919525.jpeg

A bejegyzés trackback címe:

https://motoroskonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr3414838046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2019.05.26. 17:44:32

Hihetetlen, milyen kedvesek, aranyosak és közvetlenek arrafelé a japánok, az ember nem is gondolná.

Attilajukkaja 2019.05.27. 09:31:08

Büszke vagyok a zöldborsólevesedre, na meg rád!
Nagy kaland lehetett ez a kis japán kiruccanás. :o)

motoroskonyhaja 2019.05.27. 22:47:54

@Before: Ahol én jártam Japánban mindenhol azok voltak! Persze tegyük hozzá gyorsan, hogy mindenhol a fene nagy fegyelem van, és a konvencióknak való szigorú megfelelés. De eszméletlen érző emberek, csak a fegyelem és a tisztelet miatt ezt nem mutat(hat)ják ki. Nos én -mivel nem tudtam erről- mikor kérdeztek úgy válaszoltam, ahogy itthon is szokás. És nagyon-nagyon meglepődtek, utána pedig még jobban hálásak voltak azért, hogy én "mertem" érzelmekről beszélni. Utána ők is megnyíltak, és imádták, hogy végre kötetlenül lehet beszélni mindenféle érzelmi dologról. Hogy szemléletesebb legyek: az első napokban még csodálkoztam azon, hogy bármilyen forgatási szituációban ha érzelmek kerülnek elő, akkor ott a tolmácstól kezdve a meglátogatott emberekig (és családtagjaikig) mindenki előbb szipogni, majd könnyezni, végül sírni kezd. Az utolsó napokban a Rendező már mindenhol letett egy doboz zsebkendőt az asztalra, mert tudta, hogy az egész Japán társaság bőgni fog, ha beszélgetünk... ;)

motoroskonyhaja 2019.05.27. 22:50:15

@Attilajukkaja: Nagyon szépen köszönöm ;) A borsóleves lehetett volna sokkal jobb is, ha normál alapanyagokat tudok használni, de azzal főztem, amit kaptam :) Az állam a padlóra esett le, mikor megláttam mit hordtak össze alapanyag néven, de nekik így is ízlett :) Az itthonról vitt házitésztáktól viszont mindenki el volt ájulva (a káposztás tésztára és a borsólevesre gondolok)

Attilajukkaja 2019.05.28. 11:07:49

@motoroskonyhaja:
"A borsóleves lehetett volna sokkal jobb is"
Igen, igen, ez az írásodból is lejött. :o)
Én is próbáltam Koreában magyar gulyáslevest főzni a vendéglátóimnak, de messze elmaradt az itthoni ízektől, pedig még gulyásleves kockát is vittem itthonról. És mégsem lett olyan! Szerintem, ha a csodával határos módon valahonnan szereztek volna friss japán zöldborsót, akkor sem tudtad volna egy az egyben reprodukálni az itthoni főztödet. Szóval nem véletlenül mondtam, hogy büszke vagyok rád a levesed és a tészta miatt is.
Amúgy anyukám csipetkével szokta csinálni a zöldborsólevest. Hát te?

"tudta, hogy az egész Japán társaság bőgni fog, ha beszélgetünk"
Jesszumpepi! Mivel ríkattad meg őket ennyire? :o))))))))

Benikuty 2019.05.29. 14:41:07

@Attilajukkaja: "Mivel ríkattad meg őket ennyire?" A nippon szemmel Góliát méretével :D

Attilajukkaja 2019.05.29. 17:38:10

@Benikuty:
Tudtommal Góliát nem volt túl beszédes, de Motoros a beszélgetéssel tette. :o)

motoroskonyhaja 2019.05.30. 19:17:09

@Attilajukkaja: Semmivel! Ahogy írtam is ők nagyon érzelmesek, de a fene nagy fegyelem miatt nem mutat(hat)ják ki, és nem beszélnek ilyen dolgokról. Én meg nem tudtam, hogy náluk ez egy tabu, így simán elkezdtem ilyen dolgokról beszélgetni, ők pedig nagyon hálásak voltak érte. Csak egy példa, ami nem volt benne egyik posztban sem. A Mami eredetileg titkárnő volt egy vállalatnál, az éttermet a nagynénje hozta létre 60 éve és üzemeltette. A nagynéni meghalt, a Mami pedig úgy döntött, hogy nem hagy 20 év munkát eltűnni, így felmondtott, és átvette a nagynéni éttermét. Ma 40 éve csinálja, és az utóbbi 10 évben minden évben elnyeri az év étterme díjat. Nnnna, amikor pl. belementem abba, hogy mit érzett akkor, amikor meghalt a nagynéni, és milyen indíttatásból vette át az éttermét, akkor már elszakadt a cérna nála, mert náluk ilyet nem szokás megkérdezni. De sorolhatnám napestig.

Attilajukkaja 2019.05.31. 10:32:12

@motoroskonyhaja:
Értem. Én Japánban soha nem voltam, de dolgoztam Koreában és Kínában, ahol hasonló az emberek viszonyulása az érzelmek kimutatásával kapcsolatban, így tudom, miről beszélsz. Konkrét példákra voltam kíváncsi, és kaptam is egyet. Köszi!
Én is kérdeztem olyan dolgokat, amikről nem tudtam, hogy nem szokás (nem illik), és a mai napig nem egészen tanultam bele, mert ahhoz valószínűleg egy életre lenne szükség, ... de könnyekig azért senki nem jutott el. :o) Az a kép, ahol magadhoz öleled a szakácsnőt (Mamit). Talán az is szokatlan egy japán asszonyságnak. Még nekem is nagyon megindító volt.
Azért kicsit ijesztő lehetett, amikor elsírták magukat. Nem?

Benikuty 2019.05.31. 19:25:57

@motoroskonyhaja: szerintem egyszerűen tapintatlan voltál, a testi kontaktus pedig...minősíthetetlen tolakodás.

motoroskonyhaja 2019.05.31. 19:42:28

@Benikuty: Rögtön a megérkezésem után azt kértem a Japán kollégáktól, hogy abban a pillanatban szóljanak, hogy ha azt látnák, tapintatlan, udvariatlan vagy faragatlan lennék, lévén én nem ismerem annyira a Japán kultúrát, mint ők. Egyetlen egyszer szóltak: ne rakjam zsebre a kezem, miközben beszélgetek bárkivel is, mert az tiszteletlenség.
A testi kontaktust pedig a Mami kezdeményezte, ahogy a búcsúzáskor a rendező és a vezető operatőr is átölelt...

Benikuty 2019.05.31. 20:26:08

@motoroskonyhaja: akkor megnyugodtam! :D
"ne rakjam zsebre a kezem, miközben beszélgetek bárkivel is, mert az tiszteletlenség." Itthon is az, nem is kicsi...

motoroskonyhaja 2019.06.02. 10:35:17

@Benikuty: Örülök neki :) Hidd el, nem vagyok sem faragatlam sem tapintatlan, pont ezért mondtam nekik rögtön az elején, hogy ha bármi ilyet tapasztalnak azonna szóljanak. Ennek ellenére azért volt, hogy én is rácsodálkoztam mi is az illetlenség és mi nem. Ahogy valamelyik posztomban is írtam egyszer megkrédezték tőlem, hogy lehet-e pár kínos kérdésük. És mit kérdeztek? A lábméretemet és a testsúlyomat. Ugye nekünk ez minden, csak nem kínos kérdés :) Másik: Taharában kíváncsi voltam mennyi idős a dédi, és jeleztem ezt a rendezőnek, aki annyit mondott: kjérdezd meg nyugodtan tőle. Mert nálunk mi van? Egy hölgy korát nem illik firtatni, ott pedig teljesen természetes.

motoroskonyhaja 2019.06.02. 10:58:59

@Attilajukkaja: És még nem is a kedvenc képemet tettem a posztba arról, amikor a Mamival átöleltük egymást... :)
Nem volt ijesztő, sőt: inkább megindító, megható volt! Én szeretek mindenről beszélgetni. És szeretem megismerni az embereket, akikkel vagyok, akik meghívnak magukhoz. És hihetetlen élmény volt megtapasztalni azt, amikor beszélek és látom, ahogy egyre könnyesebb a szemük, a tolmács szipogva fordít, majd egyre nyúlnak a zsebkendők után. Neked elárulom, hogy a filmben volt egy jelenet, amikor lekapták azt, hogy az én szemem is könnyes....
süti beállítások módosítása