Az Igazi kaland 1.
2019. április 22. írta: motoroskonyhaja

Az Igazi kaland 1.

avagy főzni tanulok Japánban, mesterfokon

Nemrég írtam, hogy megkeresett a Tokyo TV Japánból, hogy szeretnének velem egy filmet forgatni, mint olyan csodabogárral, aki egy távoli kis ország még kisebb városkájában (a világhírű Ajkán :) él, szereti a Japán konyhát, ráadásul még a blogján is népszerűsíti azt. A forgatás azonban nem ért véget itthon, mert fogtak, és kivittek Japánba, ahol keresztül-kasul járva az országot -rengeteg kalandot és hatalmas élményt megtapasztalva- neves helyi Mesterektől tanulhattam, és leshettem el a Japán konyha fortélyait, praktikáit. Csodálatos emberekkel -és a családjukkal- ismerkedhettem meg, hiszen a tanulás mellett elhívtak magukhoz, beleshettem a családi életükbe, mindennapjaikba, és több alkalommal én főztem nekik - az otthonukban.
img_20190320_1222541.jpgEz -és a következő posztok- nem szokványos Motoros konyhája bejegyzések lesznek, hosszabbak egy átlag recept bemutatásánál, és inkább élménybeszámolóknak mondanám őket. Élménybeszámolók egy olyan kalandról és kihívásról, amire az egyszeri Motoros mindig is vágyott. Ezen a kalandon keresztül próbálom majd bemutatni a Japán gasztronómiát, kultúrát, életérzést és az ottani Mesterektől tanultakat  úgy, ahogy egy gajdzsin (külföldi ember) látta.

Nippon ni Ikitai! - azaz Japánba akarok menni!
Varsón keresztüli átszállással repültünk ki Dórival a szigetországba (mert természetesen Ő is eljött velem, a képek nagyobbik részét is Ő készítette a háttérből, amíg velem forgatott a stáb).
img_20190318_1733512.jpgAmikor itt jártunk a Boeing Dreamlinerrel még több, mint 7,5 óra volt vissza a repülésből... Elrepültünk az Északi sarkkör felett, mentünk -a kijelző szerint- qrva gyorsan, hangsebességen. Kaja-pia korlátlanul rendelkezésre állt, magyar nyelvű filmek is voltak a szórakoztatásért a zenék, játékok mellett, kispárna-takaró már felszálláskor ki volt készítve az ülésekre, nem volt okunk panaszra :)img_20190318_1734389.jpgimg_20190318_2311277.jpgReggel 9:55-kor szálltunk fel Pestről, és másnap reggel 9:15-kor landolt a gépünk Naritán, Japán legnagyobb repülőterén.
img_20190319_0917009.jpgNem kicsit voltunk megviseltek, mikor odaértünk. Az instrukció az volt, hogy a vámnál hívjuk fel Eimi-t, az ottani tolmácsunkat. Ő mondta is, hogy jobbra menjünk, mert a stáb (élesített kamerákkal) már vár ránk.

Megérkeztünk! Pihenés helyett azonban vegyük fel a Japán ritmust!
A stáb ott is várt ahol mondták, a rendező az éles kamerák előtt már tolta is a kérdéseket, mikor a bőröndökkel kigurultunk a kijárati részre. Fáradtak vagytok? Igen - feleltem, 21 órája vagyunk talpon. Oké - akkor irány a forgatás - mondta Ő. Előtte szeretnétek pihenni? Nem, csak egy fogmosás és egy cigi férjen bele, aztán tolhatjuk a műsort ezerrel :)

Tokyo - Shinjuku, Takadanobaba - avagy ki ez a deltás csávó? Nem dzsúdóztál te?
img_20190319_1343205.jpgimg_20190319_1443563.jpg
Fukushima Mester ( 福島さん) -az étterme neve Shinuchi Mikasa (azaz 真打み)- az egyik legjobb tésztakészítő Tokyóban. 15 éves kora óta minden (mondom MINDEN!) reggel 5-kor már az éttermében van. A kumamotóban élő családját támogatja az étterme bevételével.
img_20190319_1531103.jpgMaga készíti a friss tésztát, maga készíti a szószt, maga vágja minden reggel a segédjével a zöldségeket az ételek kiegészítéséhez, gazdagításához. Hozzá érkeztem meg, hogy megtanuljam a speciális szósz és a normális tészta készítésének módját. Tésztakészítés? Bakfitty! Hiszen én tudok tésztát készíteni! Ahogy Móricka gondolja... Azóta már tudom, hogy jó hülye voltam :) Amikor lépésről-lépésre bemutatta a tésztakészítést, csak néztem, mint Rozi a moziban. Mert mi itthon hogy készítjük a tésztát? Liszt, tojás, víz, só összegyúr, kiszaggat, kifőz, kész. Lószart! Ő három napig készít egy normális tésztát, addig gyúrja (ennek is más technikája van, mint nálunk), pihenteti (15 fokos hűtőben), edzi (sodrófával),
img_20190319_1605178.jpgmajd megint pihenteti, megint edzi, és egy utolsó pihenetetés után alakítja. A tészta napról napra máshogy viselkedik, a harmadik napon pedig olyan lesz, amit úgy tudunk alakítani, ahogy csak akarunk. Biztos mindenki látott már különböző videókat keleti tésztakészítőkről, akik úgy "játszanak" a tésztával, ahogy csak akarnak. Nnnnna, Ő is ilyen, és most már én is tudom hogyan kell. Persze jelenleg még ezerszer bénább vagyok, de lelkesen gyakorolok :)
A Mester egy speckó szerkezetet használ, amivel olyan vastagságúra tudja vágni a kész tésztát, amilyenre akarja. Megmutatta nekem hogy kell a Soba, a Yakisoba és az Udon vastagságot vágni, és mi a különbség közöttük.
img_20190319_1624033.jpgA saját készítésű szószok külön "tanfolyamot" igényeltek. A szószait szintén maga készíti, majd szigorúan cserépedényekben tárolja, hiszen azokban változik legkevésbé a hőmérséklet, azaz a cserépedények tartják a legegyenletesebben a hőt.
img_20190319_1424218.jpgimg_20190319_1533160.jpgimg_20190319_1533488.jpgA nap -és a tanulás- nagyon későre nyúlt, sötét volt már, mikor búcsúztunk. És tudjátok mit kaptam Tőle ajándékba? Egy olyan tésztaszeletelő és készítő szerkezetet, amit Ő is használ!!!!
img_20190319_1840228.jpgFenomenális! A gép akkora, hogy kellett egy plusz bőröndöt venni Tokyóban :)
Nem maradt más hátra, elvittek a stáb-busszal a szállodánkba, ahol végre -36 óra után- le tudtunk pihenni. Vagy mégsem?

"Ha itt a pihenés ideje, eljön a Suntory ideje"
Leugrottunk boltba egy "kis" csoki adagért, és mit látok ott, na mit? Suntory whiskyt! Egyik kedvenc filmem az Elveszett jelentés (Bill Murray főszereplésével), abban reklámozza Ő ezt a fajta whiskyt. Eddig teljesen abban a hitben voltam, hogy ez egy fiktív márkanév, amit a film miatt találtak ki. Hát egy nagy túróst, ez Japán egyik vezető italgyártó vállalata! Besza-behu, vettem egy üveggel, pedig a whisky nem barátom.suntory.jpgA vásárlás után -mikor a szobánkba értünk- csupán csak egyetlen kérdés maradt: hogy a francba kell lehúzni a WC-t???? :)
img_20190320_1141239.jpgMivel minden forgatási nap programját titkolták, ezért nem tudtuk mi is vár ránk másnap. Most már tudom, ezért Nektek elárulom: másnap Sintó szentély, Kappabasi, Shinkansen, Fuji, Nagoya, buli, és kaja-kaja-kaja ezerrel :) De ez már a következő rész lesz, tartsatok velem akkor is!
img_20190320_1334434.jpgimg_20190320_2122039.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://motoroskonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr5214775182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A fickó 2019.04.24. 00:25:35

Azta ... :) Gratula!
Várom az élménybeszámoló folytatását. ... és ha már Japán, tavaly termesztettem először japán Kamo Nasu-t ez egy Kyoto-i kerek padlizsán és embertelen finom. Az idei palánták is már szépek ... Nyáron elkészítem belőle az alábbi autentikus fogást is:
kyoyasai.kyoto/eng/2017/08/16520
kyoyasai.kyoto/eng/tag/kamonasu

Amúgy meg most éppen kattanóban vagyok a japán zőccségfélékre termesztésileg (is), remélem jövőre tudok különféle magokat szerezni ...

Gyalogrépa · http://suburbankitchen.blog.hu/ 2019.04.24. 04:39:47

Nem mondod!....
Gartulálok hozzá!
Mostanában nézzük végig a Begin Japanology és Japanology Plus ismeretterjesztő sorozatot youtube-on. Már tudjuk, hogy egészen különleges élmény lehetett az utatok. :)

motoroskonyhaja 2019.04.27. 15:43:09

@Nagy kámpics: Köszi! Én meg a Te írásaidat imádtam, de sajnos mostanában nem nagyon vagy aktív, pedig az ázsiai posztjaidat csak úgy faltam :)

motoroskonyhaja 2019.04.27. 15:45:16

@A fickó: Köszi Kolléga! ;) Jó pár rész lesz még, a következő tegnap lett élesítve. Amilyen különleges ételeket készítesz (és amilyen tökéllyel) az általad termesztett különleges zöldségekről is írhatnál. Nem is tudom mikor volt, amikor a paradicsom és a céklatermesztést ecsetelted, de a blogodon én pl. szívesen olvasnék róla részletesebben is.

motoroskonyhaja 2019.04.27. 15:49:36

@Gyalogrépa: Még annál is különlegesebb élmény volt. Egyrészt maga Japán, egy álom ország minden szempontból. Másrészt még sosem forgattak velem filmet (április 22-én este 8-kor ment le a film a tv-ben Japánban), de már ezt is tudom hogyan készül, harmadrészt olyan dolgokat tanultam és olyan emberektől, hogy a mai napig nem hiszem el, hogy ez velem megtörtént (lesz egy poszt, ahol egy olyan kajálda tulajtól tanulok főzni, aki 10 éve minden évben elnyeri az év étterme díjat, a következő posztban (azaz a harmadikban) pedig én készítek Japán és magyar kajákat egy helyi gazdálkodó családnak, de sorolhatnám napestig. Hihetetlen volt! :)