Karácsonyi zarándoklat
2012. december 24. írta: motoroskonyhaja

Karácsonyi zarándoklat

kari.jpg

Egy negyvenes férfi emlékei arról az időről, mikor még kipirult arcú kisfiú volt.

Itt van Karácsony! Eljött, végre együtt lehet a család, jóízűen beszélgetve, az étkezések után nyugodtan bóbiskolva, régi képeket nézegetve, konyhában serénykedve. Mindenkinek mást jelent, mégis mindenki ugyanazt szeretné érteni alatta: békét, szeretetet, nyugalmat, figyelmességet, boldogságot: családot.

Mifelénk régi, jól kialakult hagyománya van az „utolsó perceknek”. December 24.-én a család minden tagja tudja a dolgát. Persze más vonatkozik a szülőkre és más a kicsikre. Szüleim lehetőleg mindent előre elkészítenek a nagy napra, hogy akkor már csak az igazán fontos dolgokkal kelljen törődniük: nagyszülők érkezésével, az ünnep meghittségével. A férfiak -velem együtt persze- a délután folyamán cihelődni kezdenek: délután 4 körül -ahogy a sötétség kezd eluralkodni-, akkor indulunk utunkra. Irány a szekszárdi dombság ölelő karjaiban megbúvó tanya, hiszen az ünnepi asztalról nem hiányozhat az a hordóba zárt vörösen csillogó nedű sem, melyet féltő gonddal készítenek szüleim évről-évre. Amíg mi kifelé baktatunk (mert minden évben gyalogosan megyünk) hazagondolunk: a terítékek már biztos a helyükön lehetnek; az otthon maradt asszonyok pedig már jól megérdemelt pihenőjüket tartják a nagy, esti roham előtt.

Én vidáman szaladgálok, hiszen a várva várt este miatti feszültség már ki- kirobbant belőlem napközben is. Találgatom: mi is kerülhet majd a fa alá. Amíg a felnőttek a pincében időznek, én megpróbálom átvilágítani az ablakokon csillogó –és a gyertya fényétől ezer színben pompázó- angyalszárnyakat: a jégvirágokat. A nedves, párás levegőben a felnőtteknek is többször le kell törölniük a hébért, hogy meggyőződhessenek róla: idén is csillogóan átlátszó, tiszta bor kerül a karácsonyi asztalra. Természetesen kóstolni is kell, hogy véletlenül se kerülhessen édesapám demizsonjába hozzá nem illő bor.

Mikor a tanya ajtaját bezárják már sötéten ásít a táj. Hazafelé már kevés szó esik köztünk, én is csöndes vagyok. Tudom, már itt jár köröttem az, aki az ajándékot a fa alá teszi. Lassan lépdelünk le a ropogós hóval kivilágított kis szurdikon. Csodálom a sötét táj nyugalmát, a kéményekből békésen nyújtózó füstoszlopok táncát, az ablakokon átvilágító, egyre több helyen látható gyertyafüzérek színeit.

Amint hazaérek türelmetlenül dobom le magamról csizmámat, és a hidegtől kipirult arccal szaladok a konyhába: látom-e vajon azt, amire eddig vártam egész úton: az étkező díszített tejüvegén átsejlő karácsonyfa-világítást. Mikor visszafordulok szüleim felé, boldogan csillogó szememben már ott a válasz: nem volt hiába a zarándoklat, Jézuska itt járt!

Nagyon boldog, meghitt, békés ünnepeket kívánunk: ChiliRevi & Szakács

animated-santa-on-motorcycle.gif

A bejegyzés trackback címe:

https://motoroskonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr464975114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TSK 2014.03.26. 14:37:21

NA igen. Bár messze még/már a karácsony, átjön a hangulat. Nálunk a Karácsony szintén nagy családi ünnep. Tavaly együtt voltunk még párom szüleivel is vagy 20-an a család apraja nagyja. Én már hetekkel előtte készülök rá. Na nem a bevásárlással, meg az ajándék után futkosással, hanem hogy várom, mikor leszünk újra ennyien együtt. :D