Továbbra is Yokote, továbbra is qrva hideg, és továbbra is A Mami, akinél talán a legöbbet tanultam a Yakisobáról és annak készítéséről, fortélyairól. A Maminál minden olyan egyszerűnek tűnt, olyan könnyedén és olyan gyorsan készítette az ételt a tényleg nagyon egyszerű éttermének a még egyszerűbb…

Bahh, egy újabb "friss" reggel! Éjjel 1-kor csekkoltunk be, és reggel 6:30-kor már találkozó a nagoyai hotel előtt, mert megyünk tovább. Megyünk. Tovább. Igen. Aludva is lehet? Mert a majdnem 4,5 óra össz pihenő (tusolás, kipakolás után) valahogy nem tűnt elégnek ahhoz, hogy felfrissüljünk. De hát…

Ma irány a Csendes óceán partján lévő Tahara, ahol egy négygenerációs Japán parasztcsaládot látogattunk meg, és a rendező tényleg nem poénkodott előző este. Valóban én főztem nekik az otthonukban, de közben rengeteg kalandnak és vidám percnek is részesei voltunk, az este pedig egy nagy vacsorabuliba…

Ahogy az előző részben írtam is, sosem tudtuk előre mi lesz a másnapi program, hol és kivel fogunk forgatni, mit fogunk megnézni. Most is csak annyit mondott a producer asszony, hogy délelőtt 10-re legyünk a lobbyban menetkészen, csomagokkal. A 36 órás ébrenlét viszont jót tett a jetleg…

Nemrég írtam, hogy megkeresett a Tokyo TV Japánból, hogy szeretnének velem egy filmet forgatni, mint olyan csodabogárral, aki egy távoli kis ország még kisebb városkájában (a világhírű Ajkán :) él, szereti a Japán konyhát, ráadásul még a blogján is népszerűsíti azt. A forgatás azonban nem ért véget…